Igazság

 „Az igazság szabaddá tesz.”(Jn 18,32). Ha az igazságot csak Krisztusban keressük, egyre szabadabbá válunk. Néha azt érezzük, hogy ez a szabadság korlátoz minket, mint védőkorlát a híd szélén. Bár a korlát tulajdonképpen a szabadságunkat védelmezi, mert ha leesünk a hídról oda a szabadság és az életünk is. Ne féljünk hát Krisztustól! Nem vesz el semmit, és mindent ad.
P. Patrick Langan LC

Egyenes labirintus

Milyen lesz az a visszaröpülés,
amiről csak hasonlatok beszélnek,
olyanfélék, hogy oltár, szentély,
kézfogás, visszatérés, ölelés,
fűben, fák alatt megterített asztal,
hol nincs első és nincs utolsó vendég,
végül is milyen lesz, milyen lesz
e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás,
visszahullás a fókusz lángoló
közös fészkébe? - nem tudom,
és mégis, hogyha valamit tudok,
hát ezt tudom, e forró folyosót,
e nyílegyenes labirintust, melyben
mind tömöttebb és mind tömöttebb
és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.


Pilinszky János

Biztos út

Aki nem keresi a saját élvezetét se Istenben, sem a teremtményekben s nem akarja teljesíteni semmiben a maga akaratát, azt nem fenyegeti a veszély, hogy bármiben megbotoljék.


Keresztes Szent János

Nem Isten növekszik dicséretünkkel, hanem mi. Isten sem jobb nem lesz, ha dicséred, sem rosszabb, ha ócsárlod; hanem ha dicséred a jót, jobb leszel, ha ócsárlod rosszabb.

Szent Ágoston

Szentség

Szent Tamás mondja: "A szentség nem áll semmi másból, csupán abból a szilárd elhatározásból, hogy Istennek adom magam. Tántoríthatatlan akarattal szeretjük Istent, választjuk Istent, futunk Isten felé, elérjük és magunkhoz vesszük Őt."


Boldog Kalkuttai Teréz anya

Szeress

Szeress nagyon,
szeress a csalódások ellenére is,
mert ezt a szeretet nélküli világot
csak a nagyon szeretők tudják megmenteni.

Szent-Gály Kata

Egyszerűen

Ha egyedül és kizárólag Isten dicsőségéért dolgozunk, akkor minden egyszerűen és természetesen történik.

J. Escrivá

"Hogyha ez a szegény világ láthatná, egy kegyelem állapotában lévő lélek szépségét, akkor minden hitetlen és minden bűnös rögtön megtérne." 


Pió Atya

Aki ma gondolatot vet,
Holnap tettet arat,
holnapután a megszokást,
aztán a jellemet
s végül a maga sorsát.
Ezért kell meggondolnunk,
hogy mit vetünk ma,
s tudnunk kell
- ma! -,
hogy a sorsunkat egyszer
a kezünkbe adták.

Gottfried Keller

Mindenkin segítő orvosság

Ó, mindenkin segítő orvosság, 

minden felfuvalkodottságot lelohaszt,

minden sorvadást felüdít,

minden feleslegest lenyes,

 minden szükségest megőriz, 

minden elveszettet visszaszerez,

minden rontást helyrehoz.

Szent Ágoston

Jelölt

Az erdők megjelölt fái

nem magasabbak a többieknél,

de mert jelet hordoznak,

eligazítanak az úton, - 

ugyanilyen jel-sors:

kereszténynek lenni az életben.

Szent-Gály Kata

Ne ítélj!

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül

/Reményik Sándor/

... mert hívtál engem

Elérkezett számunkra az üdvösség, az örökkévalóság napja. Még egyszer fölhangzanak az Isteni Pásztor hívásai, szeretô szavai: ,,Vocavi te nomine tuo'' -- neveden szólítottalak téged.

Mint az édesanyánk, nevünkön szólít minket. Sőt: szeretô családias becenevünkön. -- Odabent, a lélek mélyén hív, és válaszolni kell: ,,Ecce ego, quia vocasti me'' -- íme itt vagyok, mert hívtál engem. Ezúttal el vagyok szánva, hogy ne engedjem, hogy az idô nyomtalanul elfolyjon, mint a víz a kavicsok fölött.

J.M. Escríva

forrás: http://iwiw.hu/i/klub/vallas/Jezus-hiv-Kovess-engem-3082319

Szent István dicsértessél

Isten költészete...

"A szenvedés Isten költészete, azokra méri, akiket szeret.

Csak az lehet jó, csak az lehet gyöngéd, ki elsírta minden könnyét,

ki nagyon sokat szenvedett."

Sík Sándor

A keresztény alázatosság litániája

Uram, irgalmazz! (hívek megismétlik)
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten! Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen! Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten! Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos Szívű Jézus! hallgass meg minket!

A kívánságtól, hogy nagyra becsüljenek engem - ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy gazdag legyek -
A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek -
A kívánságtól, hogy dicsérjenek -
A kívánságtól, hogy tiszteljenek -
A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek -
A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek -
A kívánságtól, hogy engem elismerjenek -
A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek -

A félelemtől, hogy megaláznak - ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy lenéznek -
A félelemtől, hogy háttérbe szorítanak -
A félelemtől, hogy megrágalmaznak -
A félelemtől, hogy elfelejtenek -
A félelemtől, hogy kigúnyolnak -
A félelemtől, hogy megvetnek -
A félelemtől, hogy ócsárolnak és meggyaláznak -
A félelemtől, hogy elszegényedek -

Hogyha másokat többre értékelnek, mint engem -
engedd, Jézus, hogy alázattal és szeretettel elviseljem!
Hogyha másokra felfigyelnek, míg engem félreállítanak -
Hogyha mások nőnek a világ szemében, én pedig kisebbedek -
Hogyha másokban dicsérik az erényt, bennem viszont nem veszik észre a jót -
Hogyha mások nálam jobban előtérbe kerülnek -
Hogyha mások szentebbnek látszanak, mint én vagyok -
Hogyha másokat jobban szeretnek, mint engem -

Hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak, függetlenül a képességeimtől - segíts ebben, Jézus!
Hogy minden tisztséget azonnal elutasítsak, ha ellenkezik Akaratoddal -
Hogy készségesen fogadjam a nekem nem tetsző feladatokat is, ha ez a Te dicsőségedet és tetszésedet szolgálja -
Hogy előljáróimban, ha más véleményen vagyok is, Isten küldötteit lássam -
Hogy mindazoknak, akik nekem rosszat tesznek, tiszta szívből megbocsássak -
Hogy mindenkit, a szegényeket, a bűnösöket és ellenségeimet is egyforma szeretettel becsüljek meg -
Hogy mindig készen legyek Érted mindent áldozatul hozni -
Hogy szeressem a szegénységet, a megvetést, a szenvedést -

Ó, Mária, az alázatos szívű emberek Édesanyja! Könyörögj érettünk!
Szent József, védelmezd az alázatos lelkeket! Könyörögj érettünk!
Szent Mihály arkangyal, te, aki elsőként győzted le a gőgöt! Könyörögj érettünk!
Minden szent angyal, az alázatosság példaképei! Könyörögjetek érettünk!

Én Uram, én Istenem! Végy el tőlem mindent, ami akadályoz abban, hogy Hozzád jussak!
Én Uram, én Istenem! Adj meg nekem mindent, ami Hozzád segít!
Én Uram, én Istenem! Egykor végy magadhoz, és add, hogy egészed a Tiéd legyek!



Életfelajánlás
A Szűzanya Szeplőtelen Szíve szándékára

Édes Jézus, a teljes Szentháromság, égi Édesanyánk és az egész mennyei Udvar előtt, a te Szent Véred és kereszthalálod érdemével egyesítve felajánlom Szentséges Szíved és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szándékai szerint az egész életemet, amíg élek, minden szentmisémet, szentáldozásomat, jótettemet, áldozatomat és szenvedésemet a dicsőséges Szentháromság imádására, engesztelésére, az Anyaszentegyház egységéért, szentatyánkért, papjainkért, papi és szerzetesi hivatásokért, és az összes lelkekért a világ végezetéig.

Urunk Jézus, fogadd el életáldozatomat, és add kegyelmedet, hogy ebben mindhalálig hűségesen kitartsak. Ámen.

A megfelelő ruhát viselve

A megfelelő ruhát viselve
2011. augusztus 18. Évközi huszadik hét – csütörtök
P. José LaBoy Wallace LC

Mt 22, 1-14
Egy alkalommal Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Bevezető ima: Hiszek benned, mert arra teremtettél engem, hogy veled legyek. Remélek benned, mert mindig megadod nekem azt, ami ahhoz kell, hogy veled legyek. Szeretlek téged, mert szüntelenül hívsz engem, minden zárkózottságom és bűnöm ellenére.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy értékeljem a mennyországot, és úgy tudjak élni, hogy eljussak oda!

1. Hogy jössz ahhoz, hogy nem fogadod el? Isten arra hív bennünket, hogy szabadon elfogadjuk a vele való egyesülés ajándékát, amire meghívott minket. De légy résen, mert szabadságunkkal vissza is élhetünk, amikor nem fogadjuk el az egyetlen dolgot, ami igazán boldoggá tehet minket. Ez akkor fordulhat elő, amikor megfeledkezünk Istenről, s többé nem adjuk meg a neki járó imádást és szeretetet, amit megérdemelne Ő, mint Teremtőnk és Atyánk. Ehelyett magunkat tesszük az első helyre, az egyetlen szemponttá önmagunk válunk döntéseinkben és tetteinkben. Ez az evangéliumi szakasz segít megértenünk, milyen szabadsággal rendelkezünk. Nincs abszolút szabadságunk. Nem választhatjuk meg, mi legyen életünk célja. Egyedül Isten a célunk. Szabadságunk korlátozott és abban áll, hogy szabadon megválaszthatjuk azokat az eszközöket, amelyek a leghatékonyabban segítenek elérni ezt a célt.

2. Meg nem érdemelt invitálás. A lehetőség, hogy a mennybe juthatunk egy igazi ajándék Istentől. Meghív minket bűneink ellenére is, és akkor is, ha nem vesszük komolyan Fia halálát és feltámadását. Hív minket, annak ellenére, hogy állandóan elesünk, pedig megkaptuk a kegyelmet és az erőt, ami a kísértés legyőzéséhez számunkra szükséges. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében kimondja, hogy milyen nehéz az embernek egy másik emberért életét áldoznia (Róm 4,7). Talán egy nagyon jó emberért megtenné az ember. Krisztus nem a jó emberekért adta az életét; a bűnösökért áldozta fel önmagát. Az Ő hihetetlen szeretete az Istennek való teljes önátadásra kéne, hogy ösztönözzön bennünket.
3. Alkalomhoz illően öltözve. Isten jó, de nem naiv. Nem fogja engedni a teljes közösséget önmagával, ha nem értékeljük azt megfelelően. Az evangéliumi részletben említett öltözet a lélek képe. Az a lélek, amelyik megtisztult és felkészült a mennybe való belépéshez, menyegzős öltözetet visel. Az a lélek, amely tele van önzéssel és bűnnel nincs megfelelően öltözve. Itt nem az Isten irgalma a kérdés. Itt a szabadság használatáról van szó. Amikor találkozunk valamivel, ami értékes, és tudjuk, hogy ez jobbá tesz minket, magunkévá kell tennünk azt az értéket tudatos erőfeszítés által; eszerint kell élnünk. Nem lehetünk közömbösek vagy felületesek a mennyországgal kapcsolatban. Nem kezelhetem úgy, mint valamit, ami csupán lehetséges; a mennyország kérdése létkérdés kell, hogy legyen az életemben, mert az valóban egzisztenciális szükségletem.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram, annyiszor van, hogy több figyelmet szentelek a saját megelégedettségemnek, ahelyett, hogy figyelmemet és erőfeszítéseimet a veled való igaz közösség elérésére összpontosítanám. Segíts értékelnem Isten meghívását, hogy megérkezzek hozzá az igaz keresztény élet által! Így életemben az erényt álljon a bűnnel szemben, a feltételnélküli szeretetet az önzés helyén és az alázat a büszkeség ellenében.

Elhatározás: Egy olyan erényen fogok ma munkálkodni, amire szükségem van ahhoz, hogy válaszoljak Isten szeretetére.

Istennek dolgozni - RC elmélkedés

Istennek dolgozni
2011. augusztus 17. Évközi huszadik hét – szerda
P. José LaBoy Wallace LC

Mt 20,1-16a
Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: „Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: „Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”

Bevezető ima: Édes Jézus, hiszek benned, mert az Egyházban kinyilatkoztattad szereteted. Benned van reményem, hiszen téged jobban érdekel boldogságom és megváltásom, mint engem magam. Szeretlek, mivel anélkül szerettél, hogy megérdemeltem volna.

Kérés: Uram, segíts, hogy nagylelkű legyek és, hogy megbecsüljem szereteted!

1. Mindig van esély. Ráébredni, hogy elszalasztottuk az utolsó esélyt, hogy megcsináljunk valamit, amit mindig is meg akartunk tenni, a legrosszabb tapasztalatok egyike. Ez bármely hétköznapi szituációban megeshet: lehetőség egy állásra, az egyetemi felvételi stb. Ezzel szemben, lelkiéletünkben, mindig van esély, hogy csak Istenért éljünk és megszabadítson minket. Mindig van esély az újrakezdésre. Miért van ez így? Mert Isten azért adta földi létünket, hogy Ő felé haladjunk. Ezért ha el is esünk, Isten mindig új erőt ad, hogy felálljunk. Ezért olyan fontos a kiengesztelődés szentsége. Amikor elveszítjük a kegyelmet, lelki erőnket, újra elnyerhetjük a szentségekben, különösen a szentgyónásban.

2.Többet várni a megérdemeltnél. Merőben emberi szempontból nézve ez az evangéliumi helyzet igazságtalan. Annak, aki többet dolgozik, többet kellene kapnia annál, aki kevesebbet tesz. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben a helyzetben minden ajándék. Nincs semmi a természetünkben, ami kegyelmet kérhetne. Nem mi teszünk szívességet Istennek, ha hitünkből fakadó feladatainkat teljesítjük, hiszen ez állapotbeli kötelességünk. Ezért emlékeztet minket Krisztus: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17:10).

3. Isten nagylelkűsége. Isten nagylelkűsége irántunk érzett szeretetében nyilvánul meg. Ő minden egyes embert közvetlenül és személyesen ismer. Tudja, hogy egyesek nagyobb szükségben vannak másoknál. Azt gondolni, hogy Isten jobban szereti egyik vagy másik embert méltánytalan vele szemben. Szeretettel és tisztelettel tartozunk a többiek iránt, mivel mindannyian emberek vagyunk ugyanazzal a méltósággal. Imádattal és szeretettel tartozunk Istennek, mert Ő a mi Teremtőnk és gondoskodó Atyánk. De Isten nem tartozik semmivel teremtményeinek. Minden, amit ad nekünk végtelen szeretete ingyenes ajándéka. Túl könnyű Istent emberként szemlélni, elfelejtvén, hogy Ő Isten. A legcsodálatosabb ajándéka pedig a kegyelem.

Beszélgetés Krisztussal: Édes Istenem, néha nagyon is emberi és önző nézőpontból látom a dolgokat. Néha haragszom, amiért másoknak több jutott, mint nekem. Segíts megértenem, hogy a legfontosabb dolog az igazi boldogsághoz, ha belátom, hogy szükségem van a kegyelmedre!

Elhatározás: Megköszönöm Krisztus kegyelmét és szeretetét és megpróbálom az Ő nagylelkűségét megélni embertársaimmal.

Bocsáss meg mindig! - RC elmélkedés

Bocsáss meg mindig!
2011. augusztus 11. Évközi tizenkilencedik hét – csütörtök
Szent Klára szűz
P. Richard Gill

Mt 18,21-19,1
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.''
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

Bevezető ima: Uram, újítsd meg bennem a hitet, a reményt és a szeretetet! Küldd Szentlelkedet, hogy egész nap vezesse gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, amely minden sértést megbocsát és a megbocsátásban nem ismer határokat! Vedd el tőlem a kívánságot, hogy másoknál jobb akarjak lenni, taníts arra, hogy mindig szeretettel és megbocsátásra kész szívvel forduljak mások felé!

1. Bocsáss meg másoknak, és ne számold többé, hogy hányszor. Isten a mi eltévelyedéseinket számtalanszor megbocsátotta, mi pedig minden nap így imádkozunk a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha azt akarjuk, hogy nekünk megbocsássanak, komolyan kell vennünk kötelességünket, hogy mi is bocsássunk meg másoknak. Még akkor is, amikor úgy tűnik, erre a másik ember nem szolgált rá. Végső soron Istennel szemben mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, Ő pedig megmutatja nekünk, milyen nagy az irgalma. Jézus azt hirdeti, hogy minket is ugyanazzal a mércével fognak mérni, mint amivel mi mérünk. Hogyan vagyunk képesek a megbocsátást a cselekedeteinkbe is átültetni?

2. Hogy felismerje a világ. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Egyház feladata abban áll, hogy jele és hírnöke legyen a megbocsátásnak. Ezt Isten Jézus Krisztuson keresztül kínálja fel. Ahogyan Boldog II. János Pál pápa megfogalmazta: „Olyan világban élünk, amelyik fél Isten irgalmától.” – mivel ez megtérésre és teljesen új életre hív minket. Ahogyan látjuk, hogy a világ tele van gyűlölettel, hatalmaskodással, veszekedéssel és keserűséggel, nekünk, keresztényeknek minél inkább a megbocsátásért, a gyógyulásért és a szentségért kell küzdenünk. A mi közeli személyes kapcsolatainkból kiindulva kell továbbgyűrűznie ennek a légkörnek a szomszédságunk, az iskola, egyesületek, közösségeink és a munkahelyünk felé. Nekünk kell lenni mások számára a megbocsátás és a kiengesztelődés küldötteinek.

3. A hálátlanság embertelenné tesz. Azért sokkol bennünket annyira az igazságtalanság, mert ez a nyilvánosság előtti „ordító” hálátlanság megtestesítője, amely akkor is fáj, ha még oly sokszor is megbocsátják. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a hálátlanságot, saját történetünket is felfedezhetjük ebben. Milyen gyorsan elfelejtkezünk a múltról! Milyen könnyen megkísért minket az érzés, hogy mi már kinőttünk bűneinkből, anélkül, hogy azért Isten szeretetét és kegyelmét megköszönnénk. Gyorsan meghozzuk előítéleteinket mások gyengeségeivel szemben, mintha ugyanezek a fájdalmas gyengeségek a mi életünkben nem fordulnának elő. Amikor egészséges lelkülettel nézünk saját bűnre hajló természetünkre, testvéreinkkel sem fogunk lenézően viselkedni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, Te oly sok mindent megbocsátottál nekem. Ajándékozz meg olyan szívvel, amely egyre inkább a tiedhez válik hasonlóvá, hogy a megbocsátást és a gyógyítást közvetítsem mások felé, még a félreértések, a gyűlölet és a keserűség közepette is.

Elhatározás: A mai napon keresni fogom az alkalmat, hogy közösségemben, ahol széthúzás van és nincs egység a megbocsátás erejét közvetítsem.

Mottó...

Feladatot kaptam... válasszak mottót a kateketiaki igazolványomba. :) Nem volt kétséges számomra, hogy melyik Szentírási rész lesz az. Nyolc évvel ezelőtt ezt a meghívást kaptam, hogy szolgáljam az Urat: "Evezz a mélyre..."

Erre Péter már megadta a választ, ami kijelölte számomra is az utat:
"A te szavadra, kivetem a hálót..." (Lk 5,5)
A halász Simon Péter találkozik Jézussal. Egy ember, aki küzd a mindennapi megélhetéséért, életben maradásáért. Kemény, lobbanékony, hirtelen természetû. Kudarcokat él meg, miként mi is. "Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit..." A mi szavaink ezek. Fáradozásaink, kilátástalan gyötrõdéseink éjszakái: nem fogtunk semmit... Hozzátartozik az emberhez, hogy eredményes legyen az élete. Értelmes. Ne hiábavaló. Kifogni a halat: a halászember tevékenységének kézzel fogható eredménye és célja. A víztükör, amely hol háborog, hol megnyugtatóan csendes, kincseket rejt a mélyben: felszínre hozni a kincset, kifogni a halat, megtalálni életünk értelmét: mindannyiunk természetes vágya ez. E nélkül nem is volnánk igazán emberek.
Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
Eredménytelenség, kilátástalanság, a kudarcok nyomasztó élménye telepszik ránk. Olyan jó volna nem üres kézzel állni itt ebben az életben...
A halászok, köztük Péter is - hálóikat rendezték. Ekkor száll be Jézus Péter bárkájába, s miután tanítja a népet, kéri, evezzen beljebb s vesse ki a hálót. Ekkor fakad föl Péterbõl a kudarcot megfogalmazó sóhaj: Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit.
Most következik azonban az elsõ; fordulat: "A te szavadra azonban kivetem a hálót."
Nem a maga erejében bízva, nem saját ügyességére, rátermettségére számítva. Amire a maga erejébõl futotta, azt megtapasztalta: egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
A Te szavadra azonban...
Az evangéliumokban többször találkozunk ezzel: Jézus szavára megtöltik a vizeskorsókat a kánai mennyegzõn, amikor elfogyott a bor. Jézus szavára letelepítik a tanítványok az elcsigázott, fáradt, éhes tömeget... Jézus szavára Péter újra kiveti a hálót.
Megtörténik a találkozás. Az önmaga erejébõl kudarcra ítéltetett ember megtapasztalja azt az erõt, amely túl van minden emberi korláton. Szakadoznak a hálók a bõséges zsákmánytól. Péter pedig belereszket az élménybe: rádöbben kicsinységére, gyöngeségére: Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok...
Jézus azonban bátorítja: Ne félj! Én emberek halászává teszlek...
Ahhoz, hogy bárki is fölemelni tudjon rászoruló, válsággal küzdõ embert, kell, hogy maga rádöbbenjen kicsinységére - és rádöbbenjen Jézus életadó, erõsítõ szavának igazságára.
Ez történt ott, akkor - a Genezáret tavánál Simon Péterrel, a halásszal - és Jézussal, aki azért jött, hogy életünk legyen.
S megismétlõdhet ma is, bennem is, velem is, bármennyi kudarc nyomasszon is. Csak legyen meg bennem a készség Jézus szavának befogadására s utána a cselekvésre: "a te szavadra azonban kivetem a hálót".
forrás: http://tihany.osb.hu/konyvek/ateszavadra/ateszavadra.htm

Felrázó hívás - RC elmélkedés

2011. július 30. Évközi tizenhetedik hét – szombat
Ernest Daly

Mt 14, 1-12
Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: ,,Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.'' Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: ,,Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.'' Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: ,,Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.'' A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Bevezető ima: Uram, hiszem, hogy keresel engem. Kész vagy meglátogatni engem ebben az imádságban. Segíteni akarsz nekem, hogy vágyódjak szeretetedre és felismerjem, hol kell növekednem és hogyan válhatok hozzád hasonlóbbá. Köszönöm az irántam való türelmedet és jóságodat. Teljesen át akarom magam adni neked.

Kérés: Uram, segíts ma tisztábban meghallanom hangodat.

1. Egy kényelmetlen hang. Keresztelő János küldetése Krisztus útjának előkészítése volt. Isten szentségének tanúja volt. Megpróbálta felébreszteni az emberekben a megtérés szükségességét és a bűnbánatot. Félreérthetetlenül és nyíltan beszélt, nem félt senkitől. Néha Isten szava a lelkiismeretemben kényelmetlen lehet, mint János szava Heródes számára. Mégis, az Isten kegyelmének aktusa az intés, ami a jóra és a rosszra figyelmeztet. Lehetőséget ad számunkra, hogy felébredjünk letargiánkból és felfogjuk, hogy a halhatatlan lelkünket tesszük kockára. Meg kellene köszönnöm Istennek, amikor emlékezteti lelkiismeretemet azokra a dolgokra, amiket életemben meg kell változtatnom.

2. Rosszfajta szórakozás. Az ünneplés és pihenés élvezetében semmi kivetni való nincs. A keresztény ember élete gazdag örömteli pillanatokban. Azonban amint Heródes születésnapján is megtörtént, valós veszélye van annak, hogy olyan időtöltést keres az ember, amely csupán lángra lobbantja szenvedélyeinket, meggyengíti erkölcsünket, és mélyen megbántják Istent. Ha nem vagyunk képesek okosan megválasztani szórakozásunkat, lelki életünk gazdagságát odadobjuk az olcsó örömhajhászásért. Heródes gyilkosként, és nem jó királyként végezte. Fékezetlen szenvedélyei és az emberek véleményétől való félelme arra késztették, hogy pusztítson, ahelyett, hogy védelmezett volna. Mindig figyelnem kell arra, hogy pihenés idején is felelősen védelmezzem és erősítsem kereszténységemet. Egészséges időtöltést kell keresnem a szabadidőmre, ahol a keresztény élet örömét megoszthatom barátaimmal és családommal.

3. A lelkiismeret kegyelme. Amikor Heródes hallott Jézusról, furdalta a lelkiismerete. Tudta, hogy Isten emberét ölte meg. Szíve mélyén tudta, hogy Istené az utolsó szó. Krisztus jelenléte olyan plusz kegyelem volt az Atya részéről Heródes számára, amellyel megtérését szerette volna elérni. Sajnálatos módon Heródes nem használta fel ezt a kegyelmet, mint ahogy Keresztelő János jelenlétét sem jól használta ki. A saját életemben is hányszor kell emlékeztetnie az Atyának a szentségre szóló hivatásomra? Észreveszem, mennyi kegyelmet kaptam már életemben az Úrtól? Mi az, ami még mindig visszatartok magamnak tőle? Ma erőfeszítést teszek, és megpróbálom eljuttatni a szívemet az alapoknál kezdődő megtéréshez - tudom, hogy bizonyos élethelyzeteket még mindig nem adtam át Istennek.

Beszélgetés Krisztussal: Uram, köszönöm, hogy megvilágítod a lelkiismeretemet az evangélium által. Segíts felismernem, miben vagyok süket, vagy érzéketlen a hívásodra és tanításodra. Akarom, hogy kegyelmed győzedelmeskedjen életemben. Segíts bátornak lennem, hogy változtassak azon, ami bánt téged, és hiteles keresztény életet éljek.

Elhatározás: Ma szeretnék részesülni a kiengesztelődés szentségében, és meghívok a szentgyónás szentségére valaki mást is.

Dícsérlek Uram!

Dicsőítő zsoltár

Áldja az Urat az Úr minden műve, *
dicsérje és magasztalja örökkön-örökké!
Áldjátok az Urat, az Úr angyalai mindnyájan;* áldjátok az Urat, ti, egek!
Áldjátok az Urat, ti, vizek az égbolt fölött; * áldjátok az Urat, az Úr minden erői!
Áldjátok az Urat, nap és holdvilág; * áldjátok az Urat, égi csillagok!Áldjátok az Urat, záporeső és harmat; *
Áldjátok az Urat, ti, viharok! Áldjátok az Urat, tűz és forróság; *
Áldjátok az Urat, hideg és hőség! Áldjátok az Urat, dér és harmat; *
Áldjátok az Urat, fagy és nagy hideg! Áldjátok az Urat, jég és hóesés; *
Áldjátok az Urat, éjek és nappalok! Áldjátok az Urat, világosság és sötétség; *
Áldjátok az Urat, villámok és fellegek!
Áldja az Urat a szárazföld; *dicsérje és magasztalja örökké!
Áldjátok az Urat, hegyek és halmok; *
Áldjátok az Urat mind, amik a földből sarjadtok!
Áldjátok az Urat, ti, források; *
Áldjátok az Urat, folyamok és tengerek!
Áldjátok az Urat, tengeri lények,s minden, ami mozog a vízben; *
Áldjátok az Urat, égi madarak!
Áldjátok az Urat, vadak és háziállatok; *
Áldjátok az Urat, ti, emberek fiai!
Áldja az Urat Izrael, *dicsérje és magasztalja örökké!
Áldjátok az Urat, ti, az Úr papjai; *
Áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái!
Áldjátok az Urat, igaz szellemek és lelkek; *
Áldjátok az Urat, szentek és alázatos szívűek!
Áldjátok az Urat, Hananja, Azarja és Misáéi, * dicsérjétek és magasztaljátok örökké!
Áldjuk az Atyát és a Fiút a Szentlélekkel együtt; * dicsérjük és magasztaljuk örökké!
Áldott vagy, Urunk, az égbolt fölött, * dicséretre méltó, dicsőséges és magasztos örökké!

Szerelmes szív vágyakozása...

Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt,
Ne keressen sehol másutt szeretetet.
Hogy teljesen megismerhesse Őt,
Igyekezzék semmiről semmit se tudni.
Hogy teljesen birtokába vehesse Őt,
Ne kívánjon birtokolni semmit sem.
Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson,
Ne legyen semmi semmiben.
Hogy elérje azt, amit még nem élvez,
Arrafelé menjen, hol semmi öröm sincsen.
Hogy elérje azt, akit még nem ismer,
Járjon arra, hol mit sem ismer.
Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír,
Járjon arra, hol mi sem övé.
Hogy elérje azt, ami ő még nem.
Arra kell mennie, hol ő semmi sem.
Mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhozjutást?
Ha bármiben meghátrálsz,
Kiteszed magad a végleges bukás veszélyének;
Mert hogy egyáltalában eljuthass a "minden"-hez,
Mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod.
S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz.
Öleld magadhoz, anélkül, hogy bármit is kívánnál.
Mert ha egyáltalán bármit óhajtanál bírni,
Nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed."
Keresztes Szent János: Kármelhegy útja 13,11-12, 112-113.o.)

Az Úr irgalmas - RC elmélkedés

Az Úr irgalmas
2011. július 23. Évközi tizenhatodik hét – szombat
Szent Brigitta
P. Robert DeCesare LC

Mt 13,24-30
Más példabeszédet is mondott nekik: ,,Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ,,Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?'' Azt felelte nekik: ,,Ellenséges ember cselekedte ezt.'' A szolgák erre megkérdezték tőle: ,,Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?'' Ő azonban azt felelte: ,,Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: ,,Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.''''

Bevezető ima: Uram, hiszek egyházadban. Hiszem, hogy egyházad által biztosítod a megváltás szentségeit és általa akarsz elvezetni a mennyországba. Uram, remélek benned, mert elmentél, hogy helyet készíts nekem a mennyben. Szeretlek, mert Te előbb szerettél, és feláldoztad magad értem a kereszten.

Kérés: Bocsáss meg, Uram, mert megbántottalak, és bátoríts, hogy kitartsak akaratod szerint!

1. Az én földem. Uram, megajándékoztál a keresztség ajándékával és gyermekeddé fogadtál engem. „A keresztség Isten legszebb és legnagyszerűbb ajándéka.” (KEK 1216). Ezt az ajándékot nem érdemlem meg. Az eredeti bűnben születtem, mégis Isten végtelen szeretete és irgalma által azt választotta, hogy táplálja lelkem meddő talaját, felajánlva nekem a Mennyek Országát. A keresztség szentségének életet adó vize által Jézus öntözi a földet, amely terméketlen és sivatagos volt, és termőfölddé alakítja azt. Majd búzát vet a földbe, hogy bőséges termést hozzon.

2. Miért szennyezem be a földet? Uram, a keresztség által beleoltottál családodba, mégis néha szem elől tévesztem életem célját, amely a mennyországba való eljutás. Gyenge vagyok és gyengeségeim által néha gyomot vetek a búza közé. „A megkeresztelt emberben mégis megmaradnak a bűnnek ideig tartó bizonyos következményei, mint a szenvedés, a betegség, a halál, az élettel együtt járó gyöngeségek, például jellemhibák stb., valamint a bűnre való hajlandóság, amit a hagyomány concupiscentiának (`bűnös vágy') vagy képszerűen fomes peccatinak (`a bűn taplójának') nevez. Mivel a concupiscentia ’a harc érdekében maradt meg, azoknak, akik nem egyeznek bele és Jézus Krisztus kegyelmével férfiasan ellenállnak, nem tud ártani, sőt, aki szabályszerűen küzd, elnyeri a koronát’ (2Tim 2,5)". (KEK, 1264).

3. A Te irgalmad. Uram, sokszor konkolyt vetek a búza közé, Te mégis megengeded, hogy a jó mag szárba szökkenjen. Tudod, hogy nincs minden veszve. Mindig van remény és még van idő. Még ha meg is bántottalak bűneimmel, még ha sokszor nem is tudom legyőzni gyengeségeimet, Te akkor is megengeded, hogy megtapasztaljam szeretetedet. Nem mondasz le rólam, még akkor sem, ha néha saját magam is lemondok önmagamról. Azért adtad az idő ajándékát, hogy jól használjam fel, hogy kijavítsam, amit elrontottam, hogy ápoljam az elvetett magot, hogy az aratás bőséges legyen, a termés pedig gazdag.

Beszélgetés Krisztussal: Uram köszönöm a kegyelem ajándékát. Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, hogy olyannak szeretsz engem, amilyen vagyok, és bátorítasz, hogy előre haladjak az úton, amelyet te mutatsz nekem.

Elhatározás: Jól felkészülök egy szentgyónásra.

"Ha az ellenség büszkévé akar tenni minket, meg kell magunkat alázni úgy, hogy bűneinket és nyomorúságunkat tartjuk szemünk elé. Ha viszont kishitűvé és csüggedtté akar tenni, akkor éppen ellenkezőleg: fel kell egyenesednünk erős hitben, és az Úrba vetett erős reménységben."
Loyolai Szent Ignác

Lisieuxi Szent Teréz

Amint a testi világban az alacsonyabb, a föld, a víz, a levegő jobb lesz egy jóban való részesedés által, azaz ha a fény átvilágítja és melegével felhevíti: úgy lesznek jobbakká az értelmes teremtmények is magában a Teremtőben való részesedés által, ha hozzásimulnak teljesen tiszta és szent szeretettel; nélküle pedig elsötétülnek, s valamiképpen megkeményednek.
Szent Ágoston

Bizalom az Úrban

 ¹(Dávid zsoltára.) Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék? Életem oltalmazója az Úr - kitől rettegnék? ²Ha rám törnek a gonoszok, hogy elemésszék testemet, elleneim és ellenségeim megtántorodnak és a földre zuhannak. ³Ha hadsereg áll is velem szemben, szívem akkor sem remeg. Ha harcra kelnek ellenem, akkor is bizakodom. ⁴Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr édességét, és szemlélhessem szent templomát. ⁵A bajnak napján elrejt hajlékában, megvéd sátrának oltalmában, és sziklára állít engem. ⁶Ezért magasra emelhetem fejem, ellenségeim fölé, akik körülvesznek. Hajlékában dicsőítő áldozatot mutatok be, hangszeren játszva énekelek az Úrnak. ⁷Uram, halld meg hozzád kiáltó szavam, könyörülj rajtam és hallgass meg engem! ⁸Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. ⁹Ne rejtsd el előlem arcodat, ne taszítsd el szolgádat haraggal! Te vagy oltalmazóm, ne utasíts vissza, Istenem, megmentőm, ne hagyj el végképp! ¹⁰Ha apám, anyám el is felednének, az Úr akkor is fölemelne. ¹¹Uram, mutasd meg ösvényedet, s ellenségeim miatt vezess sima úton! ¹²Ne szolgáltass ki ellenségem bosszújának! Hiszen hamis tanúk lépnek föl ellenem, férfiak, kik gonoszat forralnak. ¹³De biztos vagyok benne: meglátom az Úr dicsőségét az élők honában. ¹⁴Ezért remélj az Úrban és légy erős, légy bátorsággal és bízzál az Úrban! 
27. zsoltár

Rosszindulatú kritika

"A farizeusok jóindulatának hiányát jelzi az is, hogy amikor valami hibát láttak másokban, nem tanácsot adtak és segítettek, hanem kritizáltak és vádoltak. Ahelyett, hogy megbeszélték volna Jézussal és tanítványaival a törvények értelmezését, durva megkeseredettséggel zúdították rájuk vádjaikat. Jézus azonban nem vágott vissza, hanem objektív érvekkel igazolta a tanítványainak a viselkedését. Nem vitatkozott a farizeusokkal, hanem megnyitotta a szemüket és szívüket. Később már erősebb hangnemben válaszolt, mert szelíd válaszát nem fogadták el, amikor másokat vádoltak. A szelíd és alázatos szívű Jézus mindig megmenti az elveszetteket." RC Elmélkedés 2011. július 15. - részlet

"Ha mi is nagy részletességgel elemezzük más emberek hibáit, az annak a jele lehet, hogy csak magunkat akarjuk jobb fényben feltüntetni, eltakarva sokkal nagyobb mulasztásainkat. Valóban sok tagadhatatlanul fontos aspektusa van a hit és erkölcs gyakorlásának, de sose szabad elfelednünk, hogy a szeretet, a kegyelem és a lelkek megmentésének munkája mindig fontosabb a külső formaságoknál." RC Elmélkedés 2011. július 15. - részlet

Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Wass Albert

"Mi csak az istálló vagyunk"

Anselm Grün írja C.G. Jung nyomán, hogy az embernek tudnia kell, ő csak az istálló, amelyben az Ige megtestesül, Jézus megszületik. Nem Istenhez méltó palota vagyunk, sőt semmiféle 

erőfeszítésünk, aszkézis, meditáció, imádság sem tehet azzá. El kell fogadnunk, olyan istálló vagyunk, amelyben sok piszok, tisztátalanság, jó néhány „állat” van. Mégis ide akar jönni az Ige, itt 

akar megtestesülni, és innen elindulva akarja meghódítani lényünk nemesebb részeit, intelligenci-

ánk szépszobáját, amely a titok mögött messze lemaradva először csak annyit tud mondani: „itt már 

nincs hely”.

 Ahogy az első keresztény nemzedékek érdeklődését éppen a húsvéti eseményeknek, a 

Szentlélek működésének egyre mélyebb és személyesebb megtapasztalása fordította Jézus életének kezdetei, azaz a megtestesülés misztériuma felé, úgy ma is a húsvét misztériuma és annak életalakító ereje fordítja a keresztény ember figyelmét a megtestesülés, az emberré válás misztériuma felé.

 Magától értetődőnek tartjuk, hogy az istálló, melyben Jézus megszületett, néhány évszá-

zaddal később már templom, szent hely. Van ebben a magától értetődő jelentésváltozásban egy 

nagyon mély párhuzam, amely minden egyes keresztény életében lejátszódó folyamat, már amennyiben tényleg keresztény. Istálló vagyunk ugyan, de hivatásunk, hogy templommá legyünk.

 Amikor az istálló befogadja Jézust, még istálló, de már teljesen új fényben tündöklik, a szeméttel, az állatokkal és minden istállószerűvel együtt, de a Jelenlét fénye már átértelmezi ezt a 

realitást. Még nem templom, de már elkezdett azzá lenni. Már csak idő kérdése, hogy a külső is 

hozzá alakuljon ahhoz, ami lényegileg új.

 A megtestesülés titkának ünneplése karácsonyhoz kötődik. Minden hiteles keresztény ünnep átformál, az ünnepelt misztérium önmagában alakít. A megtestesülés misztériumának gyakorlata azonban teljesen hétköznapi. A mindennapjainkhoz van leginkább köze, hiszen emberi egzisztenciánk az imádság helye immáron, mert él benne az Ige. Mivel eljött az istállóba az Ige, ezért az 

imádás helye lett, és minél inkább az imádás helyévé lesz, annál inkább él benne az Ige, azaz válik 

templommá.

 Tudatosan, vagy tudattalanul minden ember vágyik arra, hogy imádhasson valamit, vagy 

valakit, hogy leborulhasson valami, vagy valaki előtt, ami méltó a hódolatra és az imádásra. Nagyon rossz az embereknek újra és újra felfedezni, hogy amit, vagy akit imád, az nem méltó arra. 

Tehát keserű csalódások után tudattalanul keres, és otthontalanul bolyong… Csak a „Bárány méltó 

a hódolatra és a dicsőítésre”, aki gyermekként jött a mi istállónkba, akinek imádásában immáron 

otthonérzetet nyerhetünk. Mert az ember nincs otthon másutt, csak isten imádásában. Isten imá-

dásának, ezzel együtt otthonérzetünknek ára pedig nap, mint nap az, hogy érzéseink és vágyaink 

lármás világából kitörve otthon lehessünk önmagunkban, a templomban, még akkor is, ha az kicsit 

még istálló…

Pehm Gilbert Antal ferences rendi szerzetes
Megjelent a Békehír (Angyalföldi Szentlászló Plébánia lapja)2008. decemberi számába

Legyen a lélek gombra varrva

Krisztus gyermekévé lenni

Ezt jelenti Krisztus egyik gyermekévé lenni: képesnek lenni arra, amit a zsidók csak elképzeltek, de nem tudtak megtenni; birtokába lenni annak, ami bennünk működve mindent elérni képes, birtokolni az Ő jelenlétét mint saját életünket, saját erőnket, érdemeinket, reményünket és jutalmunkat; csodás módon az Ő tagjává válni, eszközévé vagy látható alakjává, szentségi jelévé Isten egyetlen, Láthatatlan, örökké Jelenvaló Fiának, aki titokzatosan ismétli mindegyikünkben valamennyi cselekményét a saját földi életének, születésének, megkeresztelésének, böjtölésének, kísértésének, nehézségeinek, győzelmeinek, kínjainak, haláltusájának, szenvedésének, halálának, feltámadásának és mennybemenetelének - miután Ő minden mindenben, mi viszont önmagunkban oly kevés erővel rendelkezünk, csak annyi érdemmel vagy kiválósággal, amennyit a keresztvíz vagy az Oltáriszentségben a kenyér és a bor nyújt, ám mégis erősek vagyunk az Úrban és az Ő hatalmának erejében.

John Henry Newman: Vasárnapi beszédei 

forrás: http://www.optikalasz.hu

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Wass Albert

Gyermekké tettél

József Attila ateista lett volna? Ezek a sorok számomra egy Istent kereső ember sóvárgásai...

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

József Attila, 1936. május

Fohász

Szeretem ezt az imát, mert segít az egyensúly megtalálásában...

***

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ámen

Antoine de Saint-Exupéry

Győzelem

Először nem vesznek rólad tudomást,

...

aztán kinevetnek, 

...

aztán megaláznak,

...

aztán megtámadnak,

...

aztán győztél.

Mahatma Gandhi

Szeretet

A szeretet ruhájának szegélye van, és ez leér a földre. Felsepri a szemetet az utakról és a sikátorokból. Megteheti, és meg is kell tennie.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem gőgösködik, nem tapintatlan, nem keresi a magáét, haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel."  (1Kor 13,4-6)

Kalkuttai Boldog Teréz

Alázat

Azt mondják, hogy az alázat igazság, és Jézus az igazság, így hát leginkább az alázat által válunk Jézushoz hasonlóvá. Ne higgye senki, hogy az Istentől kapott ajándékok elrejtése vagy az eredménytelen munka alázat lenne.
Ismételjétek gyakran ezt a kis imádságot: "Jézus nevében és Jézus szeretetéért, mert Jézus azt mondta, hogy bármit is kérünk nevében, megadja azt, add meg nekem a kegyelmet, Jézusom, hogy csak Téged szerethesselek, hogy szívem a Te szelíd és alázatos szívedhez váljék hasonlatossá."

Kalkuttai Boldog Teréz

A békesség ösvénye

... mindig a mi küszöbünknél kezdődik,

ha imádkozunk azokért,

akikkel nem vagyunk rendben,

megtettük rajta az első lépést.

Szent-Gály Kata

forrás: http://www.demotivalo.net/view/12607/az-elso-lepes

Szívből...

Szívből szeretni az átlagember is tud,

de szívből megbocsátani

csak az átlagfeletti képes.

Szent-Gály Kata

Visszaolvasva úgy hat ez a pár sor, mint egy emlékkönyvbe írt vers... rajtam, rajtad múlik, hogy többet jelentsen egy negédes, jól hangzó szállóigénél! Hálával gondolok mindazokra, akiknek van mit és van miért megbocsátani! Legyenek áldottak!

Programajánló: Jezsuita café

Katt a képre a részletekért! 

Út, igazság, élet

„Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6)

Szóval te vagy az út.

Mit jelent Rajtad járni?

Exit, vagyis kilépni

A látható dolgok kötelékéből,

Olyan úton járni, melyet láb nem tapint ki,

Mint a semmibe, sehová – látszólag,

Mert a cél nem evilági, nem fogható.

Légüres térben, levegőt taposva,

Haladás nincs, csak változás van.

Előre menni annyit jelent,

Mint Téged egyre jobban megismerni.

Bűnök és erények: nincs jelentőségük többé,

A Te utad nem a lelki tökéletesedés pedáns iskolája,

Hanem egyre jobban átadni magunkat

Ennek a szeretetnek, ennek a megismerésnek:

Szeretve lenni és szeretni

És ebben a szeretetben megismerni.

Ezt jelenti az „Úton” levés, Rajtad járás.

Gyönyörű!

                                                (V.É.)

(in: Élő Ige - Bibliaiskola, A Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat bibliaórái)

A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,

vagy céltalan a dolgom?

Patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért

és nem tudom ki ellen.

Nem kell ismernem célomat,

mert célom ismer engem.
Weöres Sándor

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 3. - Nagy kilenced

Az "ELSŐPÉNTEKI NAGYKILENCED", a Jézus Szíve-tisztelet imádságos gyakorlatát  kilenc egymást követő hónapban kell megtartani.

Jézus Szíve Alacoque Szt Margitnak adott ígéretei között szerepel: „Megadom a végső megigazulás kegyelmét mindazoknak, akik 9 egymást követő hónap első péntekén gyónnak és áldoznak. Nem halnak meg a halálos bűn állapotában, sem a nekik szükséges szentségek nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz haláluk óráján.”

Az elsőpéntek hagyományos formája a minden hónap első péntekén való szentgyónás, majd a szentmisén való részvétel szentáldozással.

Jézus 12 ígéretet tett Alacoque Szent Margiton keresztül a világnak, amelyekben megmutatkoznak azok az irgalmak, amelyeket Jézus Szíve tesz azok javára akik hittel szeretik, tisztelik és szolgálják AZ Ő ISTENI SZÍVÉT.

Az ígéretek a következők:

1. Megígérem - mondja az Úr -, hogy megadom nekik az Állapotbeli kötelességeikhez szükséges összes kegyelmet.
2. Megadom és megőrzöm a békét családjaikban.
3. Minden bánatukban, szomorúságukban, gondjaikban megvigasztalom őket.
4. Életükben, de különösen átváltozásuk (haláluk) óráján biztos megmenekülésük leszek.
5. Kiárasztom bőséges áldásaimat minden vállalkozásukra.
6. A bűnösök Szívemben megtalálják az Irgalom forrását és végtelen tengerét.
7. A bágyadt, lanyha, erőtlen lelkek Szeretetre fognak gyúlni.
8. A buzgó lelkek rövid idő alatt tökéletességre jutnak.
9. Meg fogom áldani azokat a házakat, amelyekben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.
10. A papoknak meg fogom adni a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megindítsák, és megérintsék.
11. Azok nevei, akik ezt az ájtatosságot terjeszteni fogják, Szívembe lesznek írva.
12. Mindazok számára, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak átalakulni (meghalni) , hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban.

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 2.

Jézus Szíve tisztelet

Hogy a Jézus Szíve-ájtatosságnak meglegyen a kívánt hatása, két lényeges cselekedetből kell állania; ezek: a szeretet és a jóvátétel. -- A szeretet az első és főkötelesség, és pedig mind Alacoque Szent Margit, mind Eudes Szent János szerint. Az előbbi a következőképpen számol be P. Croiset-nek a második nagy jelenésről: "Kijelentette, hogy az a nagy óhajtása, hogy az emberektől szeretve legyen és visszahúzza őket a pusztulás útjáról, ösztönözte arra az elhatározásra, hogy kinyilvánítsa szívét az embereknek, a szeretetnek, az irgalmasságnak, a kegyelemnek, a megszentelésnek és az üdvösségnek minden kincseivel egyetemben, hogy mindazokat, akik megadják neki és előmozdítják a tiszteletet, gazdagítsa az Isten Szívének." És egy levélben ezeket írja: "Szeressük tehát lelkünknek eme egyetlen szerelmét, mert ő előbb szeretett minket és még mindig szeret folyton égő szeretettel a legméltóságosabb Oltári Szentségben. Csak szeretni kell ezt a Szentek Szentjét, és ez elég ahhoz, hogy magunk is szentté legyünk. Ki akadályozhat meg tehát abban, hogy azzá legyünk, hiszen van szívünk, hogy szeressen, és van testünk, hogy szenvedjen... Csakis az ő tiszta szeretete az, amely megtéteti velünk mindazt, ami neki tetszik, csakis ez a tökéletes szeretet az, amely olyan módon téteti meg velünk, ahogyan neki tetszik; és csakis ez a tökéletes szeretet tétethet meg velünk minden dolgot akkor, amikor neki tetszik. -- Másik kötelességünk a jóvátétel. Mert Jézus szeretetét megbántotta az emberek hálátlansága, amint maga az Úr Jézus jelentette ki harmadik nagy megjelenésekor: "Nézd e Szívet, mely az embereket annyira szerette, hogy semmit sem kímélt, hanem magát kimerítette és feláldozta, hogy irántuk való szeretetét kimutassa, és hála gyanánt a legnagyobb részüktől csak hálátlanságot nyerek, mert tiszteletlenséggel, szentségtöréssel, hidegséggel és megvetéssel illetnek a szeretet ilyen nagy szentségében." 

(Tanquerey: Aszkétika és misztika, 801)

Így szeretett az Isten

Az élet küzdelmeibe bele kell világítania az öntudatnak, hogy szeret az Isten; kell ez, mert meleg, nagy szívre van szükségünk s a nagy szívnek temperamentuma az Istenszeretet öntudata. Ez ad türelmet, örömet és erőt; ez támaszt hitet és lelkesülést; ez indít áldozatra. -- Isten egyre hirdeti, hogy szeret. A próféták kemény emberek, de e kemény arcok közt is az isteni szeretet mint jegyes mutatkozik be s az "énekek énekét" énekli. Az örök bölcsesség [sapientia] utánunk kiált s kér: "Add nekem, fiam, szívedet." (Péld 23,26) S a régi "Sapientia" azután köztünk megjelent, belenézett szemünkbe mint gyermek s nálunk lakott, s a szomszédság közelségét élvezte, azután föllépett s beszélt, s szavai, mint a szerető lélek dalai, s parabolázott s praeludált [példázott], az irgalmas szamaritánusban, a tékozló fiú atyjában, a jó pásztorban; sejtették, hogy nagy szeretet lakik benne s kitört belőlük ez a tudat, mikor Lázár sírjánál sírni látták: s mondták "Íme, mennyire szerette őt!" Nekem ez mind ének és öröm!

Azután az "excessusra", a szeretet kihágására készült. Arról beszélt elragadtatásában a Táboron is. Koszorút font, "diadémát" s mirrhás csokrot kötött magának; odatűzette magát is a fához, mint a szőlőtövet a karóhoz s öt gerezdből csepegett aztán Vére; megtört a szíve s illatárban áradt szét lelke. -- Ez lett a szeretet revelációja; így szeret az Isten! Aki fölnéz, annak szívéből kienged a fagy s mindenki azt hajtogatja: dilexit, dilexit [szeretett]. Magdolna, Péter, János, Pál apostol, Assisi Szent Ferenc, Sziénai Katalin szeráfokká válnak s szárnyaikkal a keresztet keretezik. -- Ránk is árad ez ismeret, ez érzelem, ez elragadtatás... dilexit, dilexit: szeretett!

S ez "excessusban" tönkrement. Mint ahogy sötétben tűzzel adnak jelt; úgy itt is, a világ éjszakájában, a kétely homályában a kereszt tűzoszlopát állította föl az Úr. Szeretett-e, kérdem én is; igen, úgy, hogy fölemésztette magát: "szeretett s odaadta magát értem." Égett és elégett; de belém is égett. A kereszt alatt a legmélyebb érzés az, hogy Krisztus értem halt meg; ne bánkódjam ott a fölött, hogy a világ ilyen, olyan; ott az én gyötrődésem nem más, mint az én saját lelkem s az a megsemmisítő öntudat, hogy Krisztus meghalt értem. Elfelejtek mást, csak az én lelkem sebeire gondolok, hiúságomra, kevélységemre, kényeimre; ezeket siratom, mert szeretek. 

(Prohászka: ÖM, 7:349; 96)