Feladatot kaptam... válasszak mottót a kateketiaki igazolványomba. :) Nem volt kétséges számomra, hogy melyik Szentírási rész lesz az. Nyolc évvel ezelőtt ezt a meghívást kaptam, hogy szolgáljam az Urat: "Evezz a mélyre..."
Erre Péter már megadta a választ, ami kijelölte számomra is az utat:
"A te szavadra, kivetem a hálót..." (Lk 5,5)
A halász Simon Péter találkozik Jézussal. Egy ember, aki küzd a mindennapi megélhetéséért, életben maradásáért. Kemény, lobbanékony, hirtelen természetû. Kudarcokat él meg, miként mi is. "Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit..." A mi szavaink ezek. Fáradozásaink, kilátástalan gyötrõdéseink éjszakái: nem fogtunk semmit... Hozzátartozik az emberhez, hogy eredményes legyen az élete. Értelmes. Ne hiábavaló. Kifogni a halat: a halászember tevékenységének kézzel fogható eredménye és célja. A víztükör, amely hol háborog, hol megnyugtatóan csendes, kincseket rejt a mélyben: felszínre hozni a kincset, kifogni a halat, megtalálni életünk értelmét: mindannyiunk természetes vágya ez. E nélkül nem is volnánk igazán emberek.
Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
Eredménytelenség, kilátástalanság, a kudarcok nyomasztó élménye telepszik ránk. Olyan jó volna nem üres kézzel állni itt ebben az életben...
A halászok, köztük Péter is - hálóikat rendezték. Ekkor száll be Jézus Péter bárkájába, s miután tanítja a népet, kéri, evezzen beljebb s vesse ki a hálót. Ekkor fakad föl Péterbõl a kudarcot megfogalmazó sóhaj: Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit.
Most következik azonban az elsõ; fordulat: "A te szavadra azonban kivetem a hálót."
Nem a maga erejében bízva, nem saját ügyességére, rátermettségére számítva. Amire a maga erejébõl futotta, azt megtapasztalta: egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
A Te szavadra azonban...
Az evangéliumokban többször találkozunk ezzel: Jézus szavára megtöltik a vizeskorsókat a kánai mennyegzõn, amikor elfogyott a bor. Jézus szavára letelepítik a tanítványok az elcsigázott, fáradt, éhes tömeget... Jézus szavára Péter újra kiveti a hálót.
Megtörténik a találkozás. Az önmaga erejébõl kudarcra ítéltetett ember megtapasztalja azt az erõt, amely túl van minden emberi korláton. Szakadoznak a hálók a bõséges zsákmánytól. Péter pedig belereszket az élménybe: rádöbben kicsinységére, gyöngeségére: Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok...
Jézus azonban bátorítja: Ne félj! Én emberek halászává teszlek...
Ahhoz, hogy bárki is fölemelni tudjon rászoruló, válsággal küzdõ embert, kell, hogy maga rádöbbenjen kicsinységére - és rádöbbenjen Jézus életadó, erõsítõ szavának igazságára.
Ez történt ott, akkor - a Genezáret tavánál Simon Péterrel, a halásszal - és Jézussal, aki azért jött, hogy életünk legyen.
S megismétlõdhet ma is, bennem is, velem is, bármennyi kudarc nyomasszon is. Csak legyen meg bennem a készség Jézus szavának befogadására s utána a cselekvésre: "a te szavadra azonban kivetem a hálót".
forrás: http://tihany.osb.hu/konyvek/ateszavadra/ateszavadra.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése