Ne ítélj!

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül

/Reményik Sándor/

... mert hívtál engem

Elérkezett számunkra az üdvösség, az örökkévalóság napja. Még egyszer fölhangzanak az Isteni Pásztor hívásai, szeretô szavai: ,,Vocavi te nomine tuo'' -- neveden szólítottalak téged.

Mint az édesanyánk, nevünkön szólít minket. Sőt: szeretô családias becenevünkön. -- Odabent, a lélek mélyén hív, és válaszolni kell: ,,Ecce ego, quia vocasti me'' -- íme itt vagyok, mert hívtál engem. Ezúttal el vagyok szánva, hogy ne engedjem, hogy az idô nyomtalanul elfolyjon, mint a víz a kavicsok fölött.

J.M. Escríva

forrás: http://iwiw.hu/i/klub/vallas/Jezus-hiv-Kovess-engem-3082319

Szent István dicsértessél

Isten költészete...

"A szenvedés Isten költészete, azokra méri, akiket szeret.

Csak az lehet jó, csak az lehet gyöngéd, ki elsírta minden könnyét,

ki nagyon sokat szenvedett."

Sík Sándor

A keresztény alázatosság litániája

Uram, irgalmazz! (hívek megismétlik)
Krisztus, kegyelmezz!
Uram, irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten! Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten! Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen! Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten! Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos Szívű Jézus! hallgass meg minket!

A kívánságtól, hogy nagyra becsüljenek engem - ments meg engem, Jézus!
A kívánságtól, hogy gazdag legyek -
A kívánságtól, hogy mások előtt feltűnjek -
A kívánságtól, hogy dicsérjenek -
A kívánságtól, hogy tiszteljenek -
A kívánságtól, hogy engem mások elé helyezzenek -
A kívánságtól, hogy tőlem tanácsot kérjenek -
A kívánságtól, hogy engem elismerjenek -
A kívánságtól, hogy engem megkíméljenek -

A félelemtől, hogy megaláznak - ments meg engem, Jézus!
A félelemtől, hogy lenéznek -
A félelemtől, hogy háttérbe szorítanak -
A félelemtől, hogy megrágalmaznak -
A félelemtől, hogy elfelejtenek -
A félelemtől, hogy kigúnyolnak -
A félelemtől, hogy megvetnek -
A félelemtől, hogy ócsárolnak és meggyaláznak -
A félelemtől, hogy elszegényedek -

Hogyha másokat többre értékelnek, mint engem -
engedd, Jézus, hogy alázattal és szeretettel elviseljem!
Hogyha másokra felfigyelnek, míg engem félreállítanak -
Hogyha mások nőnek a világ szemében, én pedig kisebbedek -
Hogyha másokban dicsérik az erényt, bennem viszont nem veszik észre a jót -
Hogyha mások nálam jobban előtérbe kerülnek -
Hogyha mások szentebbnek látszanak, mint én vagyok -
Hogyha másokat jobban szeretnek, mint engem -

Hogy semmilyen tisztséget ne kívánjak magamnak, függetlenül a képességeimtől - segíts ebben, Jézus!
Hogy minden tisztséget azonnal elutasítsak, ha ellenkezik Akaratoddal -
Hogy készségesen fogadjam a nekem nem tetsző feladatokat is, ha ez a Te dicsőségedet és tetszésedet szolgálja -
Hogy előljáróimban, ha más véleményen vagyok is, Isten küldötteit lássam -
Hogy mindazoknak, akik nekem rosszat tesznek, tiszta szívből megbocsássak -
Hogy mindenkit, a szegényeket, a bűnösöket és ellenségeimet is egyforma szeretettel becsüljek meg -
Hogy mindig készen legyek Érted mindent áldozatul hozni -
Hogy szeressem a szegénységet, a megvetést, a szenvedést -

Ó, Mária, az alázatos szívű emberek Édesanyja! Könyörögj érettünk!
Szent József, védelmezd az alázatos lelkeket! Könyörögj érettünk!
Szent Mihály arkangyal, te, aki elsőként győzted le a gőgöt! Könyörögj érettünk!
Minden szent angyal, az alázatosság példaképei! Könyörögjetek érettünk!

Én Uram, én Istenem! Végy el tőlem mindent, ami akadályoz abban, hogy Hozzád jussak!
Én Uram, én Istenem! Adj meg nekem mindent, ami Hozzád segít!
Én Uram, én Istenem! Egykor végy magadhoz, és add, hogy egészed a Tiéd legyek!



Életfelajánlás
A Szűzanya Szeplőtelen Szíve szándékára

Édes Jézus, a teljes Szentháromság, égi Édesanyánk és az egész mennyei Udvar előtt, a te Szent Véred és kereszthalálod érdemével egyesítve felajánlom Szentséges Szíved és Szűz Mária Szeplőtelen Szíve szándékai szerint az egész életemet, amíg élek, minden szentmisémet, szentáldozásomat, jótettemet, áldozatomat és szenvedésemet a dicsőséges Szentháromság imádására, engesztelésére, az Anyaszentegyház egységéért, szentatyánkért, papjainkért, papi és szerzetesi hivatásokért, és az összes lelkekért a világ végezetéig.

Urunk Jézus, fogadd el életáldozatomat, és add kegyelmedet, hogy ebben mindhalálig hűségesen kitartsak. Ámen.

A megfelelő ruhát viselve

A megfelelő ruhát viselve
2011. augusztus 18. Évközi huszadik hét – csütörtök
P. José LaBoy Wallace LC

Mt 22, 1-14
Egy alkalommal Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Bevezető ima: Hiszek benned, mert arra teremtettél engem, hogy veled legyek. Remélek benned, mert mindig megadod nekem azt, ami ahhoz kell, hogy veled legyek. Szeretlek téged, mert szüntelenül hívsz engem, minden zárkózottságom és bűnöm ellenére.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy értékeljem a mennyországot, és úgy tudjak élni, hogy eljussak oda!

1. Hogy jössz ahhoz, hogy nem fogadod el? Isten arra hív bennünket, hogy szabadon elfogadjuk a vele való egyesülés ajándékát, amire meghívott minket. De légy résen, mert szabadságunkkal vissza is élhetünk, amikor nem fogadjuk el az egyetlen dolgot, ami igazán boldoggá tehet minket. Ez akkor fordulhat elő, amikor megfeledkezünk Istenről, s többé nem adjuk meg a neki járó imádást és szeretetet, amit megérdemelne Ő, mint Teremtőnk és Atyánk. Ehelyett magunkat tesszük az első helyre, az egyetlen szemponttá önmagunk válunk döntéseinkben és tetteinkben. Ez az evangéliumi szakasz segít megértenünk, milyen szabadsággal rendelkezünk. Nincs abszolút szabadságunk. Nem választhatjuk meg, mi legyen életünk célja. Egyedül Isten a célunk. Szabadságunk korlátozott és abban áll, hogy szabadon megválaszthatjuk azokat az eszközöket, amelyek a leghatékonyabban segítenek elérni ezt a célt.

2. Meg nem érdemelt invitálás. A lehetőség, hogy a mennybe juthatunk egy igazi ajándék Istentől. Meghív minket bűneink ellenére is, és akkor is, ha nem vesszük komolyan Fia halálát és feltámadását. Hív minket, annak ellenére, hogy állandóan elesünk, pedig megkaptuk a kegyelmet és az erőt, ami a kísértés legyőzéséhez számunkra szükséges. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében kimondja, hogy milyen nehéz az embernek egy másik emberért életét áldoznia (Róm 4,7). Talán egy nagyon jó emberért megtenné az ember. Krisztus nem a jó emberekért adta az életét; a bűnösökért áldozta fel önmagát. Az Ő hihetetlen szeretete az Istennek való teljes önátadásra kéne, hogy ösztönözzön bennünket.
3. Alkalomhoz illően öltözve. Isten jó, de nem naiv. Nem fogja engedni a teljes közösséget önmagával, ha nem értékeljük azt megfelelően. Az evangéliumi részletben említett öltözet a lélek képe. Az a lélek, amelyik megtisztult és felkészült a mennybe való belépéshez, menyegzős öltözetet visel. Az a lélek, amely tele van önzéssel és bűnnel nincs megfelelően öltözve. Itt nem az Isten irgalma a kérdés. Itt a szabadság használatáról van szó. Amikor találkozunk valamivel, ami értékes, és tudjuk, hogy ez jobbá tesz minket, magunkévá kell tennünk azt az értéket tudatos erőfeszítés által; eszerint kell élnünk. Nem lehetünk közömbösek vagy felületesek a mennyországgal kapcsolatban. Nem kezelhetem úgy, mint valamit, ami csupán lehetséges; a mennyország kérdése létkérdés kell, hogy legyen az életemben, mert az valóban egzisztenciális szükségletem.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram, annyiszor van, hogy több figyelmet szentelek a saját megelégedettségemnek, ahelyett, hogy figyelmemet és erőfeszítéseimet a veled való igaz közösség elérésére összpontosítanám. Segíts értékelnem Isten meghívását, hogy megérkezzek hozzá az igaz keresztény élet által! Így életemben az erényt álljon a bűnnel szemben, a feltételnélküli szeretetet az önzés helyén és az alázat a büszkeség ellenében.

Elhatározás: Egy olyan erényen fogok ma munkálkodni, amire szükségem van ahhoz, hogy válaszoljak Isten szeretetére.

Istennek dolgozni - RC elmélkedés

Istennek dolgozni
2011. augusztus 17. Évközi huszadik hét – szerda
P. José LaBoy Wallace LC

Mt 20,1-16a
Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: „Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.” Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: „Miért álltok itt egész nap tétlenül?” Azt felelték neki: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek el ti is a szőlőbe.” Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: „Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.” Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.” Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: „Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.”

Bevezető ima: Édes Jézus, hiszek benned, mert az Egyházban kinyilatkoztattad szereteted. Benned van reményem, hiszen téged jobban érdekel boldogságom és megváltásom, mint engem magam. Szeretlek, mivel anélkül szerettél, hogy megérdemeltem volna.

Kérés: Uram, segíts, hogy nagylelkű legyek és, hogy megbecsüljem szereteted!

1. Mindig van esély. Ráébredni, hogy elszalasztottuk az utolsó esélyt, hogy megcsináljunk valamit, amit mindig is meg akartunk tenni, a legrosszabb tapasztalatok egyike. Ez bármely hétköznapi szituációban megeshet: lehetőség egy állásra, az egyetemi felvételi stb. Ezzel szemben, lelkiéletünkben, mindig van esély, hogy csak Istenért éljünk és megszabadítson minket. Mindig van esély az újrakezdésre. Miért van ez így? Mert Isten azért adta földi létünket, hogy Ő felé haladjunk. Ezért ha el is esünk, Isten mindig új erőt ad, hogy felálljunk. Ezért olyan fontos a kiengesztelődés szentsége. Amikor elveszítjük a kegyelmet, lelki erőnket, újra elnyerhetjük a szentségekben, különösen a szentgyónásban.

2.Többet várni a megérdemeltnél. Merőben emberi szempontból nézve ez az evangéliumi helyzet igazságtalan. Annak, aki többet dolgozik, többet kellene kapnia annál, aki kevesebbet tesz. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ebben a helyzetben minden ajándék. Nincs semmi a természetünkben, ami kegyelmet kérhetne. Nem mi teszünk szívességet Istennek, ha hitünkből fakadó feladatainkat teljesítjük, hiszen ez állapotbeli kötelességünk. Ezért emlékeztet minket Krisztus: „Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Mihaszna szolgák vagyunk, hisz csak kötelességünket teljesítettük.” (Lk 17:10).

3. Isten nagylelkűsége. Isten nagylelkűsége irántunk érzett szeretetében nyilvánul meg. Ő minden egyes embert közvetlenül és személyesen ismer. Tudja, hogy egyesek nagyobb szükségben vannak másoknál. Azt gondolni, hogy Isten jobban szereti egyik vagy másik embert méltánytalan vele szemben. Szeretettel és tisztelettel tartozunk a többiek iránt, mivel mindannyian emberek vagyunk ugyanazzal a méltósággal. Imádattal és szeretettel tartozunk Istennek, mert Ő a mi Teremtőnk és gondoskodó Atyánk. De Isten nem tartozik semmivel teremtményeinek. Minden, amit ad nekünk végtelen szeretete ingyenes ajándéka. Túl könnyű Istent emberként szemlélni, elfelejtvén, hogy Ő Isten. A legcsodálatosabb ajándéka pedig a kegyelem.

Beszélgetés Krisztussal: Édes Istenem, néha nagyon is emberi és önző nézőpontból látom a dolgokat. Néha haragszom, amiért másoknak több jutott, mint nekem. Segíts megértenem, hogy a legfontosabb dolog az igazi boldogsághoz, ha belátom, hogy szükségem van a kegyelmedre!

Elhatározás: Megköszönöm Krisztus kegyelmét és szeretetét és megpróbálom az Ő nagylelkűségét megélni embertársaimmal.

Bocsáss meg mindig! - RC elmélkedés

Bocsáss meg mindig!
2011. augusztus 11. Évközi tizenkilencedik hét – csütörtök
Szent Klára szűz
P. Richard Gill

Mt 18,21-19,1
Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: ,,Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?'' Jézus azt felelte neki: ,,Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ,,Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.'' Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: ,,Add meg, amivel tartozol.'' A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: ,,Légy türelemmel irántam, és megadom neked.'' Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását. Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszéltek uruknak mindent, ami történt. Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: ,,Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?'' És az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.''
Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, elhagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra.

Bevezető ima: Uram, újítsd meg bennem a hitet, a reményt és a szeretetet! Küldd Szentlelkedet, hogy egész nap vezesse gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet!

Kérés: Uram, ajándékozz nekem olyan szívet, amely minden sértést megbocsát és a megbocsátásban nem ismer határokat! Vedd el tőlem a kívánságot, hogy másoknál jobb akarjak lenni, taníts arra, hogy mindig szeretettel és megbocsátásra kész szívvel forduljak mások felé!

1. Bocsáss meg másoknak, és ne számold többé, hogy hányszor. Isten a mi eltévelyedéseinket számtalanszor megbocsátotta, mi pedig minden nap így imádkozunk a Miatyánkban: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Ha azt akarjuk, hogy nekünk megbocsássanak, komolyan kell vennünk kötelességünket, hogy mi is bocsássunk meg másoknak. Még akkor is, amikor úgy tűnik, erre a másik ember nem szolgált rá. Végső soron Istennel szemben mi is ugyanabban a helyzetben vagyunk, Ő pedig megmutatja nekünk, milyen nagy az irgalma. Jézus azt hirdeti, hogy minket is ugyanazzal a mércével fognak mérni, mint amivel mi mérünk. Hogyan vagyunk képesek a megbocsátást a cselekedeteinkbe is átültetni?

2. Hogy felismerje a világ. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az Egyház feladata abban áll, hogy jele és hírnöke legyen a megbocsátásnak. Ezt Isten Jézus Krisztuson keresztül kínálja fel. Ahogyan Boldog II. János Pál pápa megfogalmazta: „Olyan világban élünk, amelyik fél Isten irgalmától.” – mivel ez megtérésre és teljesen új életre hív minket. Ahogyan látjuk, hogy a világ tele van gyűlölettel, hatalmaskodással, veszekedéssel és keserűséggel, nekünk, keresztényeknek minél inkább a megbocsátásért, a gyógyulásért és a szentségért kell küzdenünk. A mi közeli személyes kapcsolatainkból kiindulva kell továbbgyűrűznie ennek a légkörnek a szomszédságunk, az iskola, egyesületek, közösségeink és a munkahelyünk felé. Nekünk kell lenni mások számára a megbocsátás és a kiengesztelődés küldötteinek.

3. A hálátlanság embertelenné tesz. Azért sokkol bennünket annyira az igazságtalanság, mert ez a nyilvánosság előtti „ordító” hálátlanság megtestesítője, amely akkor is fáj, ha még oly sokszor is megbocsátják. Azonban, ha jobban szemügyre vesszük a hálátlanságot, saját történetünket is felfedezhetjük ebben. Milyen gyorsan elfelejtkezünk a múltról! Milyen könnyen megkísért minket az érzés, hogy mi már kinőttünk bűneinkből, anélkül, hogy azért Isten szeretetét és kegyelmét megköszönnénk. Gyorsan meghozzuk előítéleteinket mások gyengeségeivel szemben, mintha ugyanezek a fájdalmas gyengeségek a mi életünkben nem fordulnának elő. Amikor egészséges lelkülettel nézünk saját bűnre hajló természetünkre, testvéreinkkel sem fogunk lenézően viselkedni.

Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, Te oly sok mindent megbocsátottál nekem. Ajándékozz meg olyan szívvel, amely egyre inkább a tiedhez válik hasonlóvá, hogy a megbocsátást és a gyógyítást közvetítsem mások felé, még a félreértések, a gyűlölet és a keserűség közepette is.

Elhatározás: A mai napon keresni fogom az alkalmat, hogy közösségemben, ahol széthúzás van és nincs egység a megbocsátás erejét közvetítsem.

Mottó...

Feladatot kaptam... válasszak mottót a kateketiaki igazolványomba. :) Nem volt kétséges számomra, hogy melyik Szentírási rész lesz az. Nyolc évvel ezelőtt ezt a meghívást kaptam, hogy szolgáljam az Urat: "Evezz a mélyre..."

Erre Péter már megadta a választ, ami kijelölte számomra is az utat:
"A te szavadra, kivetem a hálót..." (Lk 5,5)
A halász Simon Péter találkozik Jézussal. Egy ember, aki küzd a mindennapi megélhetéséért, életben maradásáért. Kemény, lobbanékony, hirtelen természetû. Kudarcokat él meg, miként mi is. "Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit..." A mi szavaink ezek. Fáradozásaink, kilátástalan gyötrõdéseink éjszakái: nem fogtunk semmit... Hozzátartozik az emberhez, hogy eredményes legyen az élete. Értelmes. Ne hiábavaló. Kifogni a halat: a halászember tevékenységének kézzel fogható eredménye és célja. A víztükör, amely hol háborog, hol megnyugtatóan csendes, kincseket rejt a mélyben: felszínre hozni a kincset, kifogni a halat, megtalálni életünk értelmét: mindannyiunk természetes vágya ez. E nélkül nem is volnánk igazán emberek.
Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
Eredménytelenség, kilátástalanság, a kudarcok nyomasztó élménye telepszik ránk. Olyan jó volna nem üres kézzel állni itt ebben az életben...
A halászok, köztük Péter is - hálóikat rendezték. Ekkor száll be Jézus Péter bárkájába, s miután tanítja a népet, kéri, evezzen beljebb s vesse ki a hálót. Ekkor fakad föl Péterbõl a kudarcot megfogalmazó sóhaj: Egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit.
Most következik azonban az elsõ; fordulat: "A te szavadra azonban kivetem a hálót."
Nem a maga erejében bízva, nem saját ügyességére, rátermettségére számítva. Amire a maga erejébõl futotta, azt megtapasztalta: egész éjszaka fáradoztunk, de nem fogtunk semmit...
A Te szavadra azonban...
Az evangéliumokban többször találkozunk ezzel: Jézus szavára megtöltik a vizeskorsókat a kánai mennyegzõn, amikor elfogyott a bor. Jézus szavára letelepítik a tanítványok az elcsigázott, fáradt, éhes tömeget... Jézus szavára Péter újra kiveti a hálót.
Megtörténik a találkozás. Az önmaga erejébõl kudarcra ítéltetett ember megtapasztalja azt az erõt, amely túl van minden emberi korláton. Szakadoznak a hálók a bõséges zsákmánytól. Péter pedig belereszket az élménybe: rádöbben kicsinységére, gyöngeségére: Uram, menj el tõlem, mert bûnös ember vagyok...
Jézus azonban bátorítja: Ne félj! Én emberek halászává teszlek...
Ahhoz, hogy bárki is fölemelni tudjon rászoruló, válsággal küzdõ embert, kell, hogy maga rádöbbenjen kicsinységére - és rádöbbenjen Jézus életadó, erõsítõ szavának igazságára.
Ez történt ott, akkor - a Genezáret tavánál Simon Péterrel, a halásszal - és Jézussal, aki azért jött, hogy életünk legyen.
S megismétlõdhet ma is, bennem is, velem is, bármennyi kudarc nyomasszon is. Csak legyen meg bennem a készség Jézus szavának befogadására s utána a cselekvésre: "a te szavadra azonban kivetem a hálót".
forrás: http://tihany.osb.hu/konyvek/ateszavadra/ateszavadra.htm