A megfelelő ruhát viselve

A megfelelő ruhát viselve
2011. augusztus 18. Évközi huszadik hét – csütörtök
P. José LaBoy Wallace LC

Mt 22, 1-14
Egy alkalommal Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk: "A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre! Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve. Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."

Bevezető ima: Hiszek benned, mert arra teremtettél engem, hogy veled legyek. Remélek benned, mert mindig megadod nekem azt, ami ahhoz kell, hogy veled legyek. Szeretlek téged, mert szüntelenül hívsz engem, minden zárkózottságom és bűnöm ellenére.

Kérés: Uram, add meg a kegyelmet, hogy értékeljem a mennyországot, és úgy tudjak élni, hogy eljussak oda!

1. Hogy jössz ahhoz, hogy nem fogadod el? Isten arra hív bennünket, hogy szabadon elfogadjuk a vele való egyesülés ajándékát, amire meghívott minket. De légy résen, mert szabadságunkkal vissza is élhetünk, amikor nem fogadjuk el az egyetlen dolgot, ami igazán boldoggá tehet minket. Ez akkor fordulhat elő, amikor megfeledkezünk Istenről, s többé nem adjuk meg a neki járó imádást és szeretetet, amit megérdemelne Ő, mint Teremtőnk és Atyánk. Ehelyett magunkat tesszük az első helyre, az egyetlen szemponttá önmagunk válunk döntéseinkben és tetteinkben. Ez az evangéliumi szakasz segít megértenünk, milyen szabadsággal rendelkezünk. Nincs abszolút szabadságunk. Nem választhatjuk meg, mi legyen életünk célja. Egyedül Isten a célunk. Szabadságunk korlátozott és abban áll, hogy szabadon megválaszthatjuk azokat az eszközöket, amelyek a leghatékonyabban segítenek elérni ezt a célt.

2. Meg nem érdemelt invitálás. A lehetőség, hogy a mennybe juthatunk egy igazi ajándék Istentől. Meghív minket bűneink ellenére is, és akkor is, ha nem vesszük komolyan Fia halálát és feltámadását. Hív minket, annak ellenére, hogy állandóan elesünk, pedig megkaptuk a kegyelmet és az erőt, ami a kísértés legyőzéséhez számunkra szükséges. Szent Pál a Rómaiakhoz írt levelében kimondja, hogy milyen nehéz az embernek egy másik emberért életét áldoznia (Róm 4,7). Talán egy nagyon jó emberért megtenné az ember. Krisztus nem a jó emberekért adta az életét; a bűnösökért áldozta fel önmagát. Az Ő hihetetlen szeretete az Istennek való teljes önátadásra kéne, hogy ösztönözzön bennünket.
3. Alkalomhoz illően öltözve. Isten jó, de nem naiv. Nem fogja engedni a teljes közösséget önmagával, ha nem értékeljük azt megfelelően. Az evangéliumi részletben említett öltözet a lélek képe. Az a lélek, amelyik megtisztult és felkészült a mennybe való belépéshez, menyegzős öltözetet visel. Az a lélek, amely tele van önzéssel és bűnnel nincs megfelelően öltözve. Itt nem az Isten irgalma a kérdés. Itt a szabadság használatáról van szó. Amikor találkozunk valamivel, ami értékes, és tudjuk, hogy ez jobbá tesz minket, magunkévá kell tennünk azt az értéket tudatos erőfeszítés által; eszerint kell élnünk. Nem lehetünk közömbösek vagy felületesek a mennyországgal kapcsolatban. Nem kezelhetem úgy, mint valamit, ami csupán lehetséges; a mennyország kérdése létkérdés kell, hogy legyen az életemben, mert az valóban egzisztenciális szükségletem.

Beszélgetés Krisztussal: Drága Uram, annyiszor van, hogy több figyelmet szentelek a saját megelégedettségemnek, ahelyett, hogy figyelmemet és erőfeszítéseimet a veled való igaz közösség elérésére összpontosítanám. Segíts értékelnem Isten meghívását, hogy megérkezzek hozzá az igaz keresztény élet által! Így életemben az erényt álljon a bűnnel szemben, a feltételnélküli szeretetet az önzés helyén és az alázat a büszkeség ellenében.

Elhatározás: Egy olyan erényen fogok ma munkálkodni, amire szükségem van ahhoz, hogy válaszoljak Isten szeretetére.