Idő azért van,
mert nekünk a fejlődéshez
egymásutánra van szükségünk,
ez a mi világunk,
ez a korlát:
mint a gyermek járó-ketrece.
Időhöz kötött gondolatainknak az időtlenség:
valószínűtlen,
mikor ezt halljuk:
az idő kezdete előtt,
az idők végezete után,
úgy érezzük, mintha kilépnénk a létből,
mintha saját magunkat feladnánk,
pedig csak veled találkoztunk, Isten...
Ha Istent ismerni akarod:
tedd rá életedet a szeretetre,
és meg fogod találni Őt,
különböző utakon.
Mert ha elindulsz, és következetesen haladsz
egy Patak mellett,
megérkezel a Tengerhez,
még akkor is,
ha nem hallottál volna soha róla.
(Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége, Bp. 1976. "Mindnyájunk Istene")
***
Az ember valóban kínlódik, amikor Isten egészen más életét elgondolni, különösen pedig akkor, ha elképzelni akarja. Pedig ez a valóságos élet, csak a miénktől teljesen eltérő. Ennek tudatában értjük meg, hogy valóban csak a hit vezetésével léphetünk az isteni élet közelébe. A hit nem megalázó, hanem felszabadító, feljogosító valóság: hozzáférhetővé teszi a hozzáférhetetlent. Örülök a hitnek?
BE
(in: dr. Cserháti József: Találkozás Istennel, SZIT Bp. 1980. p.191.)
forrás: vatera.hu
