P. Jeffrey Bowker gondolatai a napi evangéliumról: Mk 6,14-29
Bevezető ima: Uram, hiszek benned és minden tanításodban, mert azt Egyházad által adtad nekem. Remélek benned, mert tudom, hogy sohasem engedsz el magadtól. Csak a bűn szakíthat el szerető kezedből. Bár gyenge vagyok, bízom abban, hogy közeledben tartasz. Uram, szeretlek, és minden vágyam, hogy szeretetem tovább növekedjen, mert sokkal többet érdemelsz, mint az a csekélység, amit nyújtani tudok. Tudom azonban, hogy irántad érzett vágyam elég neked.
Kérés: Uram, segíts, hogy szívem őszinte és igaz legyen!
1. „János támadt fel, akit lefejeztettem." A lelkiismeret ítélete mindig megnyilvánul. Heródest üldözi bűntudata Keresztelő Szent János kivégzése miatt. Akik radikálisan elutasítják Istent, lehetnek bár hatalmasok, gazdagok, tudósok, tehetségesek, mégis a legnyomorúságosabbak a földön. Az életükben megjelenő igazi jóság fenyegető erővel hat, elítél, meghasonlottá tesz. Mindez nem más, mint a bűnös saját lelkiállapotának tükröződése Isten előtt. Ilyen nagy hatalma van a lelkiismeretnek. Fájdalmas ítélettel sújtja az embert, még mielőtt a végső ítélőszék elé kerül. Krisztushoz hasonlóan mi is maradjunk csendben a világ Heródesei előtt! Imádkozzunk, hogy megtörjön a kegyelemmel szembeni ellenállásuk!
2. „Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta”. Ha egyszer elszalasztod Isten kegyelmét, az nem tér többé vissza. Minden ember életébe, a gonoszokéba is éppen elég kegyelem jut ahhoz, hogy megmeneküljenek. Isten megadja nekik az igaz megváltás lehetőségét szabad akaratuk keretei között. A kegyelem azonban csak egy ideig tart, nem örökké. A kegyelem pillanatait nem szabad felhasználni a lelkiismeret átmeneti elcsitítására, ami által megmaradunk a bűnben és az életszentséggel szembeni ellenállásban. Heródes félt Jánostól, tudta róla, hogy szent ember, és vonzódott szavaihoz, de nem tett semmit azért, hogy válaszoljon neki. Isten kijátszásával nem lehet győzni. Heródes veszített, és megtámadta azt, akiről tudta, hogy szeretnie kellene. Ez a tragédia őszinteségre tanít minket és arra, hogy ne börtönözzük be Isten hangját lelkünkben, hanem hagyjuk, hogy uralkodjék életünkön. Szabad akaratunkat arra kell használnunk, hogy válaszoljunk Isten szavára, törjük össze az önérzet vagy az áldozattól való félelem bilincseit, melyek a sötétséghez láncolnak.
3. „Lefejezte a börtönben” A végtisztesség, amit Krisztus felajánl hűséges apostolának, aki szilárdan szembeszállt a Gonosz ravasz provokációival, az a teljes részvétel a Húsvéti Misztériumban. János a megtérést hirdető tanúságtétellel kezdte, és a Krisztusban boldogok győzelmes reménységének tanúságtételével fejezi be. A vértanú haláláról gyönyörűen szól a Bölcsesség Könyve:
Mert ha az emberek szemében szenvedtek is,
a reményük tele volt halhatatlansággal.
Kevés fenyítés után
nagy jótéteményekben részesülnek,
mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket.
Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta
és elfogadta őket égőáldozatul (Bölcs 3,4-6)
Bárcsak rálépnénk a hűség nehéz útjára, hogy „kevés fenyítés után” méltók legyünk a reményre, ami a „teljes halhatatlanság”!
Beszélgetés Krisztussal: Uram Jézus, engedd, hogy megtapasztaljam vértanúid dicsőségét a hűség kicsiny cselekedetei által, a hűségem által lelkiismeretemhez, küldetésemhez és a lelkek szolgálatához. Hősiesen és telve reménnyel fogadjam el a szeretet ítéletét, és ne féljek arra az útra lépni, amit készítettél számomra. Legyek olyan, mint aki meghalt, de mégis éli az életszentség soha el nem múló virágait!
Elhatározás: Igaz módon végzem minden cselekedetemet, és a gyónás szentségét használom az állandó megtérésre és arra, hogy Isten akaratát nyitottan fogadjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése