2011. július 1., péntek

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 1.





2011. július 1. – Péntek, Jézus szentséges szíve
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30

Elmélkedés:
II. János Pál pápa rendelkezése szerint Jézus Szívének ünnepe a papok megszentelődésének a napja minden esztendőben. Ez a kezdeményezés azonban nem azt jelenti, hogy az életszentségre való törekvés csupán a papok feladata volna. Minden keresztény embernek arra kell ugyanis törekedni, hogy Istennek tetsző, szent életet éljen. A megszentelődés mindannyiunk számára azt jelenti, hogy egyre jobban Krisztushoz alakítjuk életünket, azaz magunkra vesszük az ő „igáját”. Ez nem külső hasonlóságot jelent elsősorban, hanem azt hogy szívünk minden érzésével olyan szeretetre törekszünk, amellyel Ő szeretett minket.
© Horváth István Sándor
Imádság: 

Jézus, kegyeknek szent kegye,
minden reménynek öröme,
forrás, kegyelmek kútfeje,
szívünknek édes gyönyöre.

Jézus, bűnösnek nagy remény,
hozzád esdőknek jó kenyér,
hozzád vágyóknak drága fény,
hozzád jutóknak égi bér.

Jézus, szerelmed ad vigaszt,
lélek-frissítő hűs patak,
betölt, elolt nagy szomjakat,
de vágyunk újra lángra kap.

Ó, drágalátos Jézusunk,
sóhajtva hozzád fordulunk,
téged keresve kutatunk,
legbensőnk kérlel, légy Urunk!

Jóságos Úr, te légy velünk,
világoddal légy reggelünk,
éjből fényedbe merülünk,
édességeddel eltelünk.

Jézus, jóság és szeretet,
megfoghatatlan szent kegyed;
szívünk csodásan egy veled,
hozzád fűz égő szeretet.

Szűznek virága, gyermeke,
Jézus, szívünknek mindene,
dicsérjen ajkunk éneke,
örök boldogság tengere. Ámen.

Lelki adományok 1.

"Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán? S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?" (1Kor 14,7-8) 

Hűség

Mindnyájan haza tartunk
az örök Via Appián
és mindig szembe jő az Úr
ha visszafordulunk

nekünk adta a Várost
már visszavonhatatlanul
törvénye ég szívünkben
s kezünk fegyvertelen

Ki rakja fel a templom
lerontott ősi falait
ki védi pusztulástól
íveit és oszlopait?

S ki épít benne újat
új Jeruzsálemet?
Ha mi is megtagadjuk
az Úr sem építi azt

Jövünk rabságból íme
haza a Via Appián
kísérnek fényes árnyak
s a föld alatti hűség

Csanád Béla



Isten nem peremjelenség

Ő olyan, mint az égbolt, amely mindent átfog, mint a kéz, amely mindent tart, mint az élet, amelyben minden lélekzik. Ő a lét forrása, nem egy valami a sok létező közül, hanem minden létezőnek ősoka. Nem állíthatod félre, ha egyszer már valóban találkoztál vele; így szól hozzád "örökre".
Isten nem haragszik rád, ha vészfékként használod. Tudja, hogy gyenge vagy, aki csak szükségében kiált hozzá. Egész szeretetével szereti a gyengéket. Azt is megérti, ha csak azért kerülgeted, mert magányosságodban partnert keresel. Még azért sem haragszik, ha csak biztonság kedvéért kiáltasz hozzá, ha azt gondolod: Hátha létezik még valami más is? Ő ugyanis ismeri pislákoló mécsesedet, és örül, hogyha fellobban.

De ha egyszer valóban teljes nagyságában és hatalmasságában a mindenség Uraként, a Végtelenségként, életed nagy Céljaként találkoztál vele, akkor nem szabad róla többé megfeledkezned, mert akkor utánad jár mindaddig, míg véglegesen ki nem mondod, hogy veled tarthat-e vagy odébb álljon. És ő odébb áll, ha te így döntesz.
H. Madinger (in: Mindennap együtt az Úrral - liturgikus szövegek és elmélkedések B év, SZIT Bp. 1975. p. 248.)



forrás: http://www.netkeptar.hu/Images/preview.nof?kepid=12014

2011. június 30., csütörtök

Túl a megszokott kereteken

Idő azért van,
mert nekünk a fejlődéshez
egymásutánra van szükségünk,
ez a mi világunk,
ez a korlát:
mint a gyermek járó-ketrece.
Időhöz kötött gondolatainknak az időtlenség:
valószínűtlen,
mikor ezt halljuk:
az idő kezdete előtt,
az idők végezete után,
úgy érezzük, mintha kilépnénk a létből,
mintha saját magunkat feladnánk,
pedig csak veled találkoztunk, Isten...

Ha Istent ismerni akarod:
tedd rá életedet a szeretetre,
és meg fogod találni Őt,
különböző utakon.
Mert ha elindulsz, és következetesen haladsz
egy Patak mellett,
megérkezel a Tengerhez,
még akkor is,
ha nem hallottál volna soha róla.
(Szent-Gály Kata: Boldog utak békessége, Bp. 1976. "Mindnyájunk Istene")

***

Az ember valóban kínlódik, amikor Isten egészen más életét elgondolni, különösen pedig akkor, ha elképzelni akarja. Pedig ez a valóságos élet, csak a miénktől teljesen eltérő. Ennek tudatában értjük meg, hogy valóban csak a hit vezetésével léphetünk az isteni élet közelébe. A hit nem megalázó, hanem felszabadító, feljogosító valóság: hozzáférhetővé teszi a hozzáférhetetlent. Örülök a hitnek?
BE
(in: dr. Cserháti József: Találkozás Istennel, SZIT Bp. 1980. p.191.)


forrás: vatera.hu

Hála

Az első bejegyzés a hálaadásé...
Ahogy ezt a blogot is az Isten iránti mérhetetlen hála kelti életre...

"Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott?
Felemelem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét." (115. zsoltár)