A célról

Mit bánom én, hogy érdemes,

vagy céltalan a dolgom?

Patak vagyok: kérdjem-e, hogy

habomat hova hordom?

Harcolok: nem tudom, kiért

és nem tudom ki ellen.

Nem kell ismernem célomat,

mert célom ismer engem.
Weöres Sándor

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 3. - Nagy kilenced

Az "ELSŐPÉNTEKI NAGYKILENCED", a Jézus Szíve-tisztelet imádságos gyakorlatát  kilenc egymást követő hónapban kell megtartani.

Jézus Szíve Alacoque Szt Margitnak adott ígéretei között szerepel: „Megadom a végső megigazulás kegyelmét mindazoknak, akik 9 egymást követő hónap első péntekén gyónnak és áldoznak. Nem halnak meg a halálos bűn állapotában, sem a nekik szükséges szentségek nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz haláluk óráján.”

Az elsőpéntek hagyományos formája a minden hónap első péntekén való szentgyónás, majd a szentmisén való részvétel szentáldozással.

Jézus 12 ígéretet tett Alacoque Szent Margiton keresztül a világnak, amelyekben megmutatkoznak azok az irgalmak, amelyeket Jézus Szíve tesz azok javára akik hittel szeretik, tisztelik és szolgálják AZ Ő ISTENI SZÍVÉT.

Az ígéretek a következők:

1. Megígérem - mondja az Úr -, hogy megadom nekik az Állapotbeli kötelességeikhez szükséges összes kegyelmet.
2. Megadom és megőrzöm a békét családjaikban.
3. Minden bánatukban, szomorúságukban, gondjaikban megvigasztalom őket.
4. Életükben, de különösen átváltozásuk (haláluk) óráján biztos megmenekülésük leszek.
5. Kiárasztom bőséges áldásaimat minden vállalkozásukra.
6. A bűnösök Szívemben megtalálják az Irgalom forrását és végtelen tengerét.
7. A bágyadt, lanyha, erőtlen lelkek Szeretetre fognak gyúlni.
8. A buzgó lelkek rövid idő alatt tökéletességre jutnak.
9. Meg fogom áldani azokat a házakat, amelyekben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik.
10. A papoknak meg fogom adni a kegyelmet, hogy a legkeményebb szíveket is megindítsák, és megérintsék.
11. Azok nevei, akik ezt az ájtatosságot terjeszteni fogják, Szívembe lesznek írva.
12. Mindazok számára, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén áldoznak, megígérem a végső megtérés ajándékát; ők nem velem ellenségeskedésben fognak átalakulni (meghalni) , hanem megkapják a Szentségeket és Szívem biztos menedékük lesz a végső pillanatban.

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 2.

Jézus Szíve tisztelet

Hogy a Jézus Szíve-ájtatosságnak meglegyen a kívánt hatása, két lényeges cselekedetből kell állania; ezek: a szeretet és a jóvátétel. -- A szeretet az első és főkötelesség, és pedig mind Alacoque Szent Margit, mind Eudes Szent János szerint. Az előbbi a következőképpen számol be P. Croiset-nek a második nagy jelenésről: "Kijelentette, hogy az a nagy óhajtása, hogy az emberektől szeretve legyen és visszahúzza őket a pusztulás útjáról, ösztönözte arra az elhatározásra, hogy kinyilvánítsa szívét az embereknek, a szeretetnek, az irgalmasságnak, a kegyelemnek, a megszentelésnek és az üdvösségnek minden kincseivel egyetemben, hogy mindazokat, akik megadják neki és előmozdítják a tiszteletet, gazdagítsa az Isten Szívének." És egy levélben ezeket írja: "Szeressük tehát lelkünknek eme egyetlen szerelmét, mert ő előbb szeretett minket és még mindig szeret folyton égő szeretettel a legméltóságosabb Oltári Szentségben. Csak szeretni kell ezt a Szentek Szentjét, és ez elég ahhoz, hogy magunk is szentté legyünk. Ki akadályozhat meg tehát abban, hogy azzá legyünk, hiszen van szívünk, hogy szeressen, és van testünk, hogy szenvedjen... Csakis az ő tiszta szeretete az, amely megtéteti velünk mindazt, ami neki tetszik, csakis ez a tökéletes szeretet az, amely olyan módon téteti meg velünk, ahogyan neki tetszik; és csakis ez a tökéletes szeretet tétethet meg velünk minden dolgot akkor, amikor neki tetszik. -- Másik kötelességünk a jóvátétel. Mert Jézus szeretetét megbántotta az emberek hálátlansága, amint maga az Úr Jézus jelentette ki harmadik nagy megjelenésekor: "Nézd e Szívet, mely az embereket annyira szerette, hogy semmit sem kímélt, hanem magát kimerítette és feláldozta, hogy irántuk való szeretetét kimutassa, és hála gyanánt a legnagyobb részüktől csak hálátlanságot nyerek, mert tiszteletlenséggel, szentségtöréssel, hidegséggel és megvetéssel illetnek a szeretet ilyen nagy szentségében." 

(Tanquerey: Aszkétika és misztika, 801)

Így szeretett az Isten

Az élet küzdelmeibe bele kell világítania az öntudatnak, hogy szeret az Isten; kell ez, mert meleg, nagy szívre van szükségünk s a nagy szívnek temperamentuma az Istenszeretet öntudata. Ez ad türelmet, örömet és erőt; ez támaszt hitet és lelkesülést; ez indít áldozatra. -- Isten egyre hirdeti, hogy szeret. A próféták kemény emberek, de e kemény arcok közt is az isteni szeretet mint jegyes mutatkozik be s az "énekek énekét" énekli. Az örök bölcsesség [sapientia] utánunk kiált s kér: "Add nekem, fiam, szívedet." (Péld 23,26) S a régi "Sapientia" azután köztünk megjelent, belenézett szemünkbe mint gyermek s nálunk lakott, s a szomszédság közelségét élvezte, azután föllépett s beszélt, s szavai, mint a szerető lélek dalai, s parabolázott s praeludált [példázott], az irgalmas szamaritánusban, a tékozló fiú atyjában, a jó pásztorban; sejtették, hogy nagy szeretet lakik benne s kitört belőlük ez a tudat, mikor Lázár sírjánál sírni látták: s mondták "Íme, mennyire szerette őt!" Nekem ez mind ének és öröm!

Azután az "excessusra", a szeretet kihágására készült. Arról beszélt elragadtatásában a Táboron is. Koszorút font, "diadémát" s mirrhás csokrot kötött magának; odatűzette magát is a fához, mint a szőlőtövet a karóhoz s öt gerezdből csepegett aztán Vére; megtört a szíve s illatárban áradt szét lelke. -- Ez lett a szeretet revelációja; így szeret az Isten! Aki fölnéz, annak szívéből kienged a fagy s mindenki azt hajtogatja: dilexit, dilexit [szeretett]. Magdolna, Péter, János, Pál apostol, Assisi Szent Ferenc, Sziénai Katalin szeráfokká válnak s szárnyaikkal a keresztet keretezik. -- Ránk is árad ez ismeret, ez érzelem, ez elragadtatás... dilexit, dilexit: szeretett!

S ez "excessusban" tönkrement. Mint ahogy sötétben tűzzel adnak jelt; úgy itt is, a világ éjszakájában, a kétely homályában a kereszt tűzoszlopát állította föl az Úr. Szeretett-e, kérdem én is; igen, úgy, hogy fölemésztette magát: "szeretett s odaadta magát értem." Égett és elégett; de belém is égett. A kereszt alatt a legmélyebb érzés az, hogy Krisztus értem halt meg; ne bánkódjam ott a fölött, hogy a világ ilyen, olyan; ott az én gyötrődésem nem más, mint az én saját lelkem s az a megsemmisítő öntudat, hogy Krisztus meghalt értem. Elfelejtek mást, csak az én lelkem sebeire gondolok, hiúságomra, kevélységemre, kényeimre; ezeket siratom, mert szeretek. 

(Prohászka: ÖM, 7:349; 96)

Jézus Szentséges Szívének ünnepe 1.

2011. július 1. – Péntek, Jézus szentséges szíve

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Mt 11,25-30

Elmélkedés:

II. János Pál pápa rendelkezése szerint Jézus Szívének ünnepe a papok megszentelődésének a napja minden esztendőben. Ez a kezdeményezés azonban nem azt jelenti, hogy az életszentségre való törekvés csupán a papok feladata volna. Minden keresztény embernek arra kell ugyanis törekedni, hogy Istennek tetsző, szent életet éljen. A megszentelődés mindannyiunk számára azt jelenti, hogy egyre jobban Krisztushoz alakítjuk életünket, azaz magunkra vesszük az ő „igáját”. Ez nem külső hasonlóságot jelent elsősorban, hanem azt hogy szívünk minden érzésével olyan szeretetre törekszünk, amellyel Ő szeretett minket.
© Horváth István Sándor

Imádság: 

Jézus, kegyeknek szent kegye,
minden reménynek öröme,
forrás, kegyelmek kútfeje,
szívünknek édes gyönyöre.

Jézus, bűnösnek nagy remény,
hozzád esdőknek jó kenyér,
hozzád vágyóknak drága fény,
hozzád jutóknak égi bér.

Jézus, szerelmed ad vigaszt,
lélek-frissítő hűs patak,
betölt, elolt nagy szomjakat,
de vágyunk újra lángra kap.

Ó, drágalátos Jézusunk,
sóhajtva hozzád fordulunk,
téged keresve kutatunk,
legbensőnk kérlel, légy Urunk!

Jóságos Úr, te légy velünk,
világoddal légy reggelünk,
éjből fényedbe merülünk,
édességeddel eltelünk.

Jézus, jóság és szeretet,
megfoghatatlan szent kegyed;
szívünk csodásan egy veled,
hozzád fűz égő szeretet.

Szűznek virága, gyermeke,
Jézus, szívünknek mindene,
dicsérjen ajkunk éneke,
örök boldogság tengere. Ámen.

Lelki adományok 1.

"Az élettelen hangszerek is, akár fuvola, akár hárfa, ha nem adnak különböző hangot, honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán? S ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?" (1Kor 14,7-8) 

forrás: http://www.fay-bp.sulinet.hu/tortenelmunk/tortenelmunk_04.html

Hűség

Mindnyájan haza tartunk

az örök Via Appián

és mindig szembe jő az Úr

ha visszafordulunk

nekünk adta a Várost

már visszavonhatatlanul

törvénye ég szívünkben

s kezünk fegyvertelen

Ki rakja fel a templom

lerontott ősi falait

ki védi pusztulástól

íveit és oszlopait?

S ki épít benne újat

új Jeruzsálemet?

Ha mi is megtagadjuk

az Úr sem építi azt

Jövünk rabságból íme

haza a Via Appián

kísérnek fényes árnyak

s a föld alatti hűség

Csanád Béla

Isten nem peremjelenség

Ő olyan, mint az égbolt, amely mindent átfog, mint a kéz, amely mindent tart, mint az élet, amelyben minden lélekzik. Ő a lét forrása, nem egy valami a sok létező közül, hanem minden létezőnek ősoka. Nem állíthatod félre, ha egyszer már valóban találkoztál vele; így szól hozzád "örökre".
Isten nem haragszik rád, ha vészfékként használod. Tudja, hogy gyenge vagy, aki csak szükségében kiált hozzá. Egész szeretetével szereti a gyengéket. Azt is megérti, ha csak azért kerülgeted, mert magányosságodban partnert keresel. Még azért sem haragszik, ha csak biztonság kedvéért kiáltasz hozzá, ha azt gondolod: Hátha létezik még valami más is? Ő ugyanis ismeri pislákoló mécsesedet, és örül, hogyha fellobban.

De ha egyszer valóban teljes nagyságában és hatalmasságában a mindenség Uraként, a Végtelenségként, életed nagy Céljaként találkoztál vele, akkor nem szabad róla többé megfeledkezned, mert akkor utánad jár mindaddig, míg véglegesen ki nem mondod, hogy veled tarthat-e vagy odébb álljon. És ő odébb áll, ha te így döntesz.
H. Madinger (in: Mindennap együtt az Úrral - liturgikus szövegek és elmélkedések B év, SZIT Bp. 1975. p. 248.)

forrás: http://www.netkeptar.hu/Images/preview.nof?kepid=12014